Két barát elindult egy híres, szép helyre, de átutaznak a hazugok városán, és a Fő téren nem tudják, merre menjenek tovább, mert háromfelé ágazik az út. Meg kell kérdezniük tehát, hogy merre tovább. De ők azt még nem tudják, hogy itt az emberek semmiben nem mondanak igazat, bár kiváló a helyismeretük. De vannak átutazók is, akik mindig igazat mondanak, és ők is hibátlanul ismerik az utakat.
Annyit tudnak a barátok biztosra, hogy mindvégig Észak felé haladtak. Megcsodálták a város szélén a Rózsa-Kastélyt is. Pillanatnyilag a hátuk mögött van az az út, ahonnan érkeztek.
Megszólítják hát az első embert, aki szemből érkezik, és megkérdezik tőle, vajon melyik úton kell menjenek tovább úti céljukhoz?
Ez az ember azt mondja nekik, hogy amerről ő jött most, az nem jó irány. Ha jobbra mennek Keletnek, az a jó út, de ő különben nem is itt lakik, és most siet, nem segíthet többet.
Közben odaért egy másik ember is Nyugat felől, aki hallva a beszélgetést, azt mondja, ő komppal kel át a folyón minden nap a Keleti úton, ingázik a következő településről, és biztosan tudja, hogy a Keleti út az nem jó irány. De most siet, mert lekési a kompot, ezért nem segít többet, és el is indult tovább, egyenesen.
A harmadik ember eközben a hátuk mögül érkezik, és ő meg azt állítja, az előző nem mond igazat, a kompátkelő valójában Nyugatra van, és Észak felé haladva biztos rossz felé mennének tovább. Keletnek menjenek.
A két barát ekkorra már komoly gondban van. Röviden tanácskoznak, majd még egy embert megkérdeznek, aki most jobbról érkezik.
Mindösszesen két kérdést tesznek fel neki: Melyik úton tudunk eljutni a Kastélykávézóba? Ahonnan Ön jön, ez az út a kompátkelő felé vezet?
Majd a kapott válaszok után a két barát folytatta útját a helyes irányba.