Két barát elindult egy híres, szép helyre, de átutaznak a hazugok városán, és a Fő téren nem tudják, merre menjenek tovább, mert háromfelé ágazik az út. Meg kell kér­dez­ni­ük tehát, hogy merre tovább. De ők azt még nem tudják, hogy itt az emberek semmiben nem mondanak igazat, bár kiváló a helyismeretük. De vannak átutazók is, akik mindig igazat mondanak, és ők is hibátlanul ismerik az utakat.

   Annyit tudnak a barátok biztosra, hogy mindvégig Észak felé haladtak. Meg­cso­dál­ták a város szélén a Rózsa-Kastélyt is. Pillanatnyilag a hátuk mögött van az az út, ahonnan érkeztek.

   Megszólítják hát az első embert, aki szemből érkezik, és megkérdezik tőle, vajon melyik úton kell menjenek tovább úti céljukhoz?

• Ez az ember azt mondja nekik, hogy amerről ő jött most, az nem jó irány. Ha jobbra mennek Keletnek, az a jó út, de ő különben nem is itt lakik, és most siet, nem segíthet többet.

• Közben odaért egy másik ember is Nyugat felől, aki hallva a beszélgetést, azt mondja, ő komppal kel át a folyón minden nap a Keleti úton, ingázik a következő településről, és biztosan tudja, hogy a Keleti út az nem jó irány. De most siet, mert lekési a kompot, ezért nem segít többet, és el is indult tovább, egyenesen.

• A harmadik ember eközben a hátuk mögül érkezik, és ő meg azt állítja, az előző nem mond igazat, a kompátkelő valójában Nyugatra van, és Észak felé haladva biztos rossz felé mennének tovább. Keletnek menjenek.

   A két barát ekkorra már komoly gondban van. Röviden tanácskoznak, majd még egy embert megkérdeznek, aki most jobbról érkezik.

• Mindösszesen két kérdést tesznek fel neki: Melyik úton tudunk eljutni a Kas­tély­ká­vé­zó­ba? Ahonnan Ön jön, ez az út a kompátkelő felé vezet?

   Majd a kapott válaszok után a két barát folytatta útját a helyes irányba.

   Merre, melyik égtáj felé mentek tovább?