(Nem tévedés, a “Szombat esti láz” sorozatunk e 104. része nincs időszakosan lezárva, mivel ezzel lett a sorozat 2 éves.)

   Felbolydult az egész Akácos út és a környéke. Eltűnt a híres keramikus, Ker Ami Kusán féltve őrzött értékes kínai kerámia vázája.
Már folyik a nyomozás.
Éppen a keramikust és szomszédjait hallgatja meg a nagy hírű és nagy bajuszú nyomozó, Valós Ágost, a segédje pedig, a szótlan Ir Kálmán jegyzetel mindent, ami elhangzik.

Ker Ami Kusán ízlésesen megépített és szépen karbantartott nagy és magas családi háza közvetlenül a járda mentén, az Akácos út és a Zsák utca sarkán áll. A házhoz igényesen rendezett tágas hátsókert is tartozik, szinte egy egész liget. Hatalmas platán, gyönyörű páfrányfenyő, magas kőris, bálványfa, vörös tölgy, hárs és liliomfák szegélyezik a kis terméskőjárdácskákkal tagolt üde zöld pázsitot. Az ember teljesen egy arborétumban érezheti magát. Éppen csak a földbe leszúrt kis információs táblácskák hiányoznak a növények latin neveivel. A fák tövében gyönyörű dús lombozatú cserjék és futóborókák, és számtalan ezer színben pompázó virág. Hatalmas levelű páfrányok, hortenziák és liliomok, kankalinok, levendulák. Egy kertészetnek büszkeségére válna. A pázsit közepén kancsó alakú, homokszínű kerámiából csorog alá és szórja szét a közel méter magas kerti csobogó a páráját, és csillogtatja a kertbe beszűrődő napsugarakon virgoncan táncoló csillámló vízcseppjeit, mint apró kristályszemeket. A pázsit jobb szegletében kisebb téliesíthető stabil faszerkezetű pavilon áll szintén fa asztallal és székekkel, kerámia grillezővel, kenyérsütővel. Látszik, hogy saját készítésű, egyedi munka mindegyik. A pavilonnal ellentétes sarokban a telek hátsó kisebb bejárata, egy fekete kovácsoltvas kapu. Körötte és fölötte a kapu formáját követő ívben formára vágott kövér gyöngyvesszősövény.

Szeretném tovább olvasni

(Nem tévedés, a “Szombat esti láz” sorozatunk eme, 52. része nincsen időszakosan lezárva, mivel éppen ezzel lett a sorozat is 1 éves, és egyben az 1500. feladványunk is.)

I.

   Eleonóra mélán baktatott a kihalt bekötőúton a ház felé, hol már évtizedek óta él. Ropogtak mélyen süppedő léptei a szikrázó fehér hótakaróban, ahogy közeledett hazafelé. Kénytelen volt a házig begyalogolni, mert autójával nem tudott a bekötőútra a lehullott óriási hómennyiség miatt behajtani.
A sarkon, a bekötőút és az autóút kereszteződésében álló benzinkúton hagyta autóját. Már máskor is tett így, a benzinkút parkolója kamerás felügyelettel van ellátva, ezért nyugodt az autója felől. A töltőállomáson ismerik gyerekkoruk óta egymást a tulajdonossal. Meg is kérte – bár nem volt szükséges erre kérni -, hogy mint mindig, most is legyen olyan kedves a hómarójával még a sötét beállta előtt az ő bekötő útját is a hótól megtisztíttatni. A bekötőút nem vezet máshová, csak az ő birtokához, és ezért azt az utat más nem is használja. Így annak takarítása is csak az ő feladata – lenne. Szerencse, hogy a benzinkúton van hómaró, és számíthat rájuk, ha nagy hó esik. Nyitva hagyja neki majd a kétszárnyú, tágas, kovácsoltvas kaput, hogy egészen a házig be tudjon majd a gép jönni. És akkor ő holnap, ha már nem esik a hó tovább, el tudja hozni majd a benzinkút parkolójából az autóját. Olykor, ha ekkora hó esik, nem tud a postás sem behajtani a kapujáig sem. Meg is kérdezte ezért, hogy van-e véletlenül a kúton küldeménye leadva. Nem volt. Elindulta előtt elfogyasztott még egy mézes teát is a kút büféjében, amely most – ahogy lépteit szaporázni próbálja a szerencsére kevés és viszonylag könnyű útipoggyászaival a kezeiben – kellemesen melegíti, és átjárja őt ebben a hideg, óriási hópelyhekben szakadó hóesésben.

Szeretném tovább olvasni

I.

   Szép, üde tavaszi nap volt. A falevelek zsengén bontakoztak a virágoktól roskadozó ágakon. Réka nem bírt ellenállni a hívogató természetnek. A simogató napsütés, a virágillat, az erőteljesen ébredő természet hívta őt. Pulóverbe bújt hát, és bepakolt a kis hátizsákjába pár dolgot, mert elhatározta, hogy most kerékpározni fog egy jó nagyot. A környéken sok a domb, és az erdő is nagy, kínál hát bőven látnivalót, és biztosan másokkal is találkozni fog, mert igazi, kiránduló jó idő van.
Még utoljára becsukta gondosan az ablakokat, majd az előszobában cipőt húzott, megigazította a pulóverét, felkötötte lófarokba a haját, majd a fali tükörben elégedetten végignézte magát. A hátára vette a hátitáskát, magához vette a fali akasztóról a kerékpárja lakatkulcsát, és a kerékpártároló helyiség kulcsát is. Kinyitotta a lakásajtót, majd kilépett, bezárta maga mögött, és elindult a folyosón.

Szeretném tovább olvasni