A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   Többféleképpen is neveztek, és régebben kihaltam már, már 1936-ban. Úgy tudni, utolsó példányom egy Ausztrál állatkertben lehelte ki lelkét. Éltem korábban Új-Guineában, és Ausztráliában is, a végső menedékem Tasmania lett, de mivel a telepesek a birkanyájaik megtizedeléséért engem hibáztattak, így vérdíjat tűztek ki minden egyes példányomra. Meg is lett ennek a hatása. Túl későn jöttek rá, hogy kihalófélben vagyok, és immáron élve befogott példányaimért is hiába ajánlottak sok pénzt, mert fogságban nem voltam hajlandó szaporodni. Kutyára emlékeztető alkatom volt. Rövid szőrű bundám csíkos volt mint a tigriseké. 20-30 kg termetű, és fürge, mozgékony voltam. Éjszakai életmódot éltem, eszes, óvatos állatka voltam. Nyaranta 2-4 fejletlen kölyköt hozott a nőstényünk világra, akiket 3 hónapig nevelgettek az erszényükben.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   Ausztráliában éltem, és sötétebb tollazatú, és sokkal kisebb voltam, mint a családom többi tagja. 140 cm magas, és 23 kg tömegű voltam. Bogyókkal, fűvel, tengeri moszattal táplálkoztam, árnyas területen, lagúnáknál és a partvonalakon éltem. Gyorsan futottam, és ha kellett, rúgással védekeztem. Nem ismert pontosan, hogy végül 1842-ben miért haltam ki, de feltehetőleg a rám való vadászat és a természetes tűzesetek okolhatóak érte.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   Pici, csak 300-400 gramm súlyú voltam, és a testhosszom is csak 20-27 centiméter volt, de nagy füleim, és hosszú bajuszom- és farkam volt. A hosszú, 12-17 centiméter farkam sűrű szőrzetű bojtban végződött, mely a nagyobb méretű rokonfajaimtól eltérően fehér színű volt. Finom szálú, selymes szőrzetem a testem felső részén szürkésbarna, a pocakomon pedig fehér színű volt. Amúgy éjszakai életet éltem, nappal pedig a magam ásta üregben tartózkodtam, és rovarokkal, kis méretű állatokkal, gyökerekkel táplálkoztam. Ausztrália száraz, félsivatagi, sivatagi körülményei között éltem, amíg a betelepített ragadozók meg nem tizedeltek bennünket. Sokat rontott a túlélési esélyeinken az üregi nyulak betelepítése is a növényzetben okozott változással, mivel így kevesebb fedezékem volt, ahová a ragadozók elől elrejtőzhettem volna. Végül 1931-re kihaltam.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   Én egy nagyon érdekes jelenség voltam. A termetemből – hogy 8-9 méter hosszú voltam és 8-10 tonnát nyomtam -, azt gondolhatná bárki, hogy mindenevő, vagy ragadozó életmódot folytattam. Pedig nem. Az én csemegém a moszatok voltak. Mondjuk, fogak nélkül nehéz is lett volna mást fogyasztanom. Egyébként a Bering-tenger környéki sekély, hideg vizek lakója voltam. Hogy végül miért haltam ki az óriás testem, a masszív csontozatom és a zord tengeri viszonyokhoz alkalmazkodó testfelépítésem ellenére? Máig vitatják. Talán a tengeri vidrák számának megcsappanása miatt, ami miatt elszaporodtak a tengeri sünök, és pedig őtőlük a fincsi moszatokat már nem tudtam lelegelni? Vagy egyszerűen csak azért, mert levadásztak a húsomért és zsíromért? Vagy mindezért. Mindenesetre 1768-ra úgy kiirtották a fajomat, hogy írmagom sem maradt.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

  Az én sztorim sem egy sikertörténet. Levadásztak, és az élőhelyem is elpusztult. Pedig közel 2 és fél méteres erős testem volt, és igencsak ragadozó életmódot folytattam. Egyébként hím egyedem 100-140 kg körüli volt, míg a nőstények valamivel kisebbek, 75-110 kilósak voltak. Fajom utolsó példányát 1972-ben látták Jáva szigetén.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

  Szerénytelenség nélkül állítom, hogy engem a csodálatos farktollaim miatt – melyek végén lévő széles fehér szegély kivételével zöldesbe játszó fekete tollú madár lettem volna – más madarakkal nem lehetett összekeverni. Az csúnya szokás volt tőlem, tudom, hogy más madarak fészkébe tettem a tojásaimat, na de nem én voltam az egyedüli faj ezzel a szokással. Egyébként tojóm fehér csőre több mint kétszer olyan hosszú volt, mint a hímeké, és ráadásul görbe, de a szájzuglebernyegünk egyformán narancsszínű volt. És amíg a divat áldozata nem lettem, új-zélandi bennszülött voltam. Amíg le nem vadásztak. Fajom utolsó példányát 1907-ben látták.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

  Tévedés, hogy azért, mert hasonló volt a testtartásunk, és a szárnyaimmal repülésre én sem voltam képes, de a vízben evezni viszont kiválóan tudtam velük, hogy ezért én pingvin lettem volna. Nem voltam velük közeli rokonságban sem. Én nagytestű voltam, magasságom 75 cm körül, súlyom 5 kg körül volt. A szárazföldön nehézkesen mozogtam, táplálékom főként tengeri halakból állt. Évente egyetlen, hozzávetőleg 120 x 80 mm nagyságú tojást raktam. Az Atlanti-óceán északi medencéjében, Északkelet-Amerikában, Grönlandon, Izlandon, Írország és Skócia partjain, Skandináviában éltem. Húsomért, tojásaimért és a pehelytollamért vadásztak intenzíven. Utolsó populációm Izland partjai mellett költött, de a szirt egy vulkánkitöréssel a tengerbe süllyedt. Fajom utolsó költőpárját 1844-ben látták.

A kép csak illusztráció!

   Ez a kitalálós sorozatunk napjainkra kihalt állatfajoknak állít emléket.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   Állítólag nevető hangunkkal hívogattuk egymást. Nem tudni a pontos okát, hogy a kedvenc zsákmányállatuk eltűnése, az erdőirtás, vagy az emlős ragadozók és a betegségek behurcolása miatt pusztultam-e ki. Endimikus fajomnak két alfaja közül egyiknek utolsó egyedeit 1890 körül, másik alfajomból pedig 1914-ben látták utoljára.

A kép csak illusztráció!

   Egy kedves játékosunk kihalt állatokat kitaláló játékjavaslatára ötöltük ki ezt az új sorozatunkat.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   Marom nem volt egy métertől sokkal magasabb, és hiába vágtattam előre vadul Eurázsiában, 1909-ben sajnos utolsó egyedem is kipusztult.

A kép csak illusztráció!

   Egy kedves játékosunk kihalt állatokat kitaláló játékjavaslatára ötöltük ki ezt az új sorozatunkat.

   Ki tudod találni a bemutatkozása alapján, hogy ezt az állatot hogy hívták? Lássuk:

   A lófélék családjába tartoztam, leginkább Fokföldön éltem. A kihalásomig vadásztak rám húsomért és érdekes mintázatú bőrömért. 1883 augusztusában múlt ki a legutolsó fogságban élő egyedem.