Kategória: Találd ki hogy miről regélünk!
A magyar mondavilágból szemezgetünk.
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Isten egy éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta neki:
– Vedd íjadat és tegzedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegzét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Egyszer így jártában nagyon megszomjazott. Ledőlt egy bucka aljába, és frissítőt kért kísérőitől.
Futottak azok, ahányan voltak, annyifelé, de volt ott egy parasztlegény, s az mindegyiket megelőzte.
Odanyújtott a királynak egy fél tököt, és azt mondta:
– Használja felséged!
Szent László pedig jót húzott a hideg borból, mert az volt a tökben. Amikor szomjúságát elverte, azt mondta a legénynek:
– Be édes a béle ennek a töknek, megéri azt a pusztát, amelyiken vagyunk!
Azzal fényes jókedvében az egész pusztát a parasztlegénynek ajándékozta.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt. Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Volt egyszer egy szegény sváb varga.
Amint járkál ott víz mellett, meglátja, hogy egy róka lesi a halakat. Nézegette ott, hogy mi lesz. Hát látja, hogy egy nagy harcsa ott úszik, a róka utána kap, és a szájába harap. A csuka is a róka szájába, és nem tudták egymást elengedni.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Történt egyszer, hogy az egyik hun pásztor észrevette: sántál, erősen sántít az egyik tinója. Megnézi a lábát, s hát véres seb van rajta. Ugyan mi sérthette meg?
Ahogy körülpillant, fényes lángnyelv villan fel előtte, s hát egy kard áll ki a földből, abból csapnak ki a lángok!
Odamerészkedik, kihúzza a kardot a földből, és futva fut vele Attila királyhoz.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
– Szabadíts meg, Uram, éretted harcoltam!
És íme, Isten meghallgatta imáját, csodát tett! Ahogy hajdan Mózesnak a Veres-tengert kettéválasztotta, úgy repesztette ketté a hegyet Szent Lászlónak.
Rettenve rántották vissza lovukat a kunok, mert egy szempillantás alatt a király és köztük toronymagasságú üreg tátongott.
A király lova patkójának helyét még évszázadok múltán is jól látták, és az arra járóknak mindig mutogatták.
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
A magyarok valamennyien egy tálból esznek. A falatok kiszedésénél és a húsevésnél villát nem használnak, nem úgy, mint Itáliában szokásos. Minden magyar egy-egy szelet kenyeret tart a kezében, és arra veszi ki a közös tálból a megkívánt falatot. Ezt aztán darabokra szedi, és ujjával emeli a szájához.
A magyaroknál rendesen nem osztják szét előre az ételt. Ezért aztán alig akad vendég, aki a gazdagon megterített asztal mellett kezét vagy ruháját tisztán tudná megőrizni. Ugyanis a sáfrányos mártás le szokott csöpögni, és bepiszkítja a vendéget.
A magyarok sáfrányt, szegfűszeget, fahéjat, borsot és a sok más fűszert használnak.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Ahogy a szarvast keresték, az egész mocsaras helyet bejárták, és barmok legeltetésére nagyon alkalmasnak találták.
Ezután atyjukhoz visszatértek, tőle engedélyt kértek, és amint ezt megkapták, minden jószágukkal a meotiszi mocsarak közé költöztek.
Meotisz tartománya határos Perzsiával. Mindenfelől tenger veszi körül, egy nagyon keskeny gázlót kivéve. Folyói egyáltalán nincsenek, de füvekben, fákban, madarakban, halakban és vadállatokban bővelkedik. Nehéz oda a bejutás meg a kijárás is.
Hunor és Magyar népe a meotiszi mocsarak közé behatolt, és öt éven át onnan ki sem mozdult.
…
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Már felharsant a török táborban az örömkiáltás, a győzelmi zene, már készült az egész sereg a felvonulásra, amikor a magyar vitézek még egy kétségbeesett támadásra indultak. Egymáshoz illesztették a pajzsot, és ezt kiáltották:
– Uram Jézus, segélj meg!
Ezzel a kiáltással a törökre vetették magukat.
A törökök pedig, akik már nem vártak támadást, hirtelen úgy megzavarodtak, hogy futásnak eredtek.
Erre a magyarok visszanyerték bátorságukat, mindnyájan szívet nyertek, és kardjuk élével üldözni kezdték az ellenséget. Lerohantak a hadigépekhez, amelyek őrizetlenül maradtak, megrongálták a gépeket, és felgyújtották a török tábort. Ezután a mezőnek fordultak, és üldözőbe vették a menekülő törököt. Csak a sűrű éjszaka vetett véget a mészárlásnak.
A gőgös Mahomet, a törökök elbizakodott császára vágtatva menekült, futva futott a magyar vitézek előtt. Minden felszerelését, összes katonáját elhagyta, már csak a saját életére gondolt.
De aztán eszébe jutott, hogy még azt a hitvány életet sem érdemes megmenteni, és azt mondta a kísérő szolgáknak:
– Mérget adjatok nekem, rögtön ölő mérget! Haljak meg inkább, semhogy ilyen gyalázattal térjek vissza országomba!
De a szolgáknak volt eszük: nem adtak mérget a török császárnak. Ezért aztán a császár elgondolkozhatott azon, hogy elbizakodott elmével az egész földkerekségen uralkodni akart, s íme, paraszti kezek győzték le, amelyek eddig kapát és nem fegyvert forgattak.
És aki a trombita és dob hangja mellett, vidáman érkezett a vár alá, most az éjszaka csendjében, gyalázattal futott el.
Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.
Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂
…
Zúgott, morajlott a nagy sereg ember, mint a sós tenger, de amikor a királyi pár megérkezett, ünnepélyes csend támadt.
A nagy csendet Ilona királyné szakította meg, aki a gyűlés felé fordult, és ezt mondta:
– Minden hívünk, nemesek, öregek és fiatalok, gazdagok és szegények, ide hallgassatok! Amikor közületek mindenkinek megadta az Isten a szeme világát, azt akarom meghallani, hogy a ti uratokat és királyotokat a szemétől miért fosztották meg. Kinek a tanácsára történt ez? Mert a királyt két szemétől megfosztották, de Isten négyet, négy fiúgyermeket adott helyette. De hát az ember mikor állja meg bosszúját? Nekem most itt megmondjátok, kik a vétkesek, és azokat itt mindjárt megbüntessétek!
…