Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   Volt egyszer egy szegény sváb varga.
   Amint járkál ott víz mellett, meglátja, hogy egy róka lesi a halakat. Nézegette ott, hogy mi lesz. Hát látja, hogy egy nagy harcsa ott úszik, a róka utána kap, és a szájába harap. A csuka is a róka szájába, és nem tudták egymást elengedni.

   Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   Történt egyszer, hogy az egyik hun pásztor észrevette: sántál, erősen sántít az egyik tinója. Megnézi a lábát, s hát véres seb van rajta. Ugyan mi sérthette meg?
   Ahogy körülpillant, fényes lángnyelv villan fel előtte, s hát egy kard áll ki a földből, abból csapnak ki a lángok!
   Odamerészkedik, kihúzza a kardot a földből, és futva fut vele Attila királyhoz.

   Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   – Szabadíts meg, Uram, éretted harcoltam!
   És íme, Isten meghallgatta imáját, csodát tett! Ahogy hajdan Mózesnak a Veres-tengert kettéválasztotta, úgy repesztette ketté a hegyet Szent Lászlónak.
   Rettenve rántották vissza lovukat a kunok, mert egy szempillantás alatt a király és köztük toronymagasságú üreg tátongott.
   A király lova patkójának helyét még évszázadok múltán is jól látták, és az arra járóknak mindig mutogatták.

   Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   A magyarok valamennyien egy tálból esznek. A falatok kiszedésénél és a húsevésnél villát nem használnak, nem úgy, mint Itáliában szokásos. Minden magyar egy-egy szelet kenyeret tart a kezében, és arra veszi ki a közös tálból a megkívánt falatot. Ezt aztán darabokra szedi, és ujjával emeli a szájához.
   A magyaroknál rendesen nem osztják szét előre az ételt. Ezért aztán alig akad vendég, aki a gazdagon megterített asztal mellett kezét vagy ruháját tisztán tudná megőrizni. Ugyanis a sáfrányos mártás le szokott csöpögni, és bepiszkítja a vendéget.
   A magyarok sáfrányt, szegfűszeget, fahéjat, borsot és a sok más fűszert használnak.

   Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   Ahogy a szarvast keresték, az egész mocsaras helyet bejárták, és barmok legeltetésére nagyon alkalmasnak találták.
   Ezután atyjukhoz visszatértek, tőle engedélyt kértek, és amint ezt megkapták, minden jószágukkal a meotiszi mocsarak közé költöztek.
   Meotisz tartománya határos Perzsiával. Mindenfelől tenger veszi körül, egy nagyon keskeny gázlót kivéve. Folyói egyáltalán nincsenek, de füvekben, fákban, madarakban, halakban és vadállatokban bővelkedik. Nehéz oda a bejutás meg a kijárás is.
   Hunor és Magyar népe a meotiszi mocsarak közé behatolt, és öt éven át onnan ki sem mozdult.

   Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   Már felharsant a török táborban az örömkiáltás, a győzelmi zene, már készült az egész sereg a felvonulásra, amikor a magyar vitézek még egy kétségbeesett támadásra indultak. Egymáshoz illesztették a pajzsot, és ezt kiáltották:
   – Uram Jézus, segélj meg!
   Ezzel a kiáltással a törökre vetették magukat.
   A törökök pedig, akik már nem vártak támadást, hirtelen úgy megzavarodtak, hogy futásnak eredtek.
   Erre a magyarok visszanyerték bátorságukat, mindnyájan szívet nyertek, és kardjuk élével üldözni kezdték az ellenséget. Lerohantak a hadigépekhez, amelyek őrizetlenül maradtak, megrongálták a gépeket, és felgyújtották a török tábort. Ezután a mezőnek fordultak, és üldözőbe vették a menekülő törököt. Csak a sűrű éjszaka vetett véget a mészárlásnak.
   A gőgös Mahomet, a törökök elbizakodott császára vágtatva menekült, futva futott a magyar vitézek előtt. Minden felszerelését, összes katonáját elhagyta, már csak a saját életére gondolt.
   De aztán eszébe jutott, hogy még azt a hitvány életet sem érdemes megmenteni, és azt mondta a kísérő szolgáknak:
   – Mérget adjatok nekem, rögtön ölő mérget! Haljak meg inkább, semhogy ilyen gyalázattal térjek vissza országomba!
   De a szolgáknak volt eszük: nem adtak mérget a török császárnak. Ezért aztán a császár elgondolkozhatott azon, hogy elbizakodott elmével az egész földkerekségen uralkodni akart, s íme, paraszti kezek győzték le, amelyek eddig kapát és nem fegyvert forgattak.
   És aki a trombita és dob hangja mellett, vidáman érkezett a vár alá, most az éjszaka csendjében, gyalázattal futott el.

   Sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


Zúgott, morajlott a nagy sereg ember, mint a sós tenger, de amikor a királyi pár megérkezett, ünnepélyes csend támadt.

   A nagy csendet Ilona királyné szakította meg, aki a gyűlés felé fordult, és ezt mondta:

   – Minden hívünk, nemesek, öregek és fiatalok, gazdagok és szegények, ide hallgassatok! Amikor közületek mindenkinek megadta az Isten a szeme világát, azt akarom meghallani, hogy a ti uratokat és királyotokat a szemétől miért fosztották meg. Kinek a tanácsára történt ez? Mert a királyt két szemétől megfosztották, de Isten négyet, négy fiúgyermeket adott helyette. De hát az ember mikor állja meg bosszúját? Nekem most itt megmondjátok, kik a vétkesek, és azokat itt mindjárt megbüntessétek!

   Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   Tetszett ez a játék az olaszoknak, kigyűlt a város népe, kiállt a várbeli katonaság is, és mind nézték, hogy játszik a magyar.
 Akkor a magyarok visszafordultak, s most már a vár felé kezdtek ugrálni. Addig-addig ugrándoztak, míg a vár alá értek, ahol a felül álló katonák már nem láthatták őket. Akkor az első sor bakhátat csinált: két karját a sziklának feszítette. Ráugrott a másik sor, és így mindig feljebb-feljebb, míg felértek a mellvédre. Ott egyszerre kiugrottak, kirántották a kardot, és kezdték szabni az olaszokat. Futhattak azok fegyverért! Addig már elég magyar volt odafent, azok még a kaput is kinyitották az egész sereg előtt.

   Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


Úgy is csinált a paraszt. Eladta a két lovacskát, és összevásárolta a lovak árán a kutyákat. Bizony jó néhány kutyát összevásárolt, talán egynéhányat még úgy is adtak neki, hogy vigye el a portáról.
Akkor a jelzett napon betereli a kutyákat a királyi vár elébe.

   Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


– Derék hívem! Segíts meg nagy bajomban: elfogyott az ország pénze, el az enyém is.
   Azt mondja erre a pásztor:
– Segítenék én felségeden jó szívvel, de bizony Istenemre, keresztény hitemre mondom, hogy egy lyukas poltúrám sincsen!
   Megharagszik erre a király, és mondja nagy haraggal:
– No, ha nincs, hát ne is legyen! De Isten tudja, hogy van pénzed, hát ő büntessen meg, pusztulj el minden nyájaddal együtt!
   Hát halljatok csodát! Abban a percben megnyílt a föld, csak úgy áradt a nyílásból a sok víz, és a pásztort minden nyájával együtt a hullámok elnyelték.