Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


   Tetszett ez a játék az olaszoknak, kigyűlt a város népe, kiállt a várbeli katonaság is, és mind nézték, hogy játszik a magyar.
 Akkor a magyarok visszafordultak, s most már a vár felé kezdtek ugrálni. Addig-addig ugrándoztak, míg a vár alá értek, ahol a felül álló katonák már nem láthatták őket. Akkor az első sor bakhátat csinált: két karját a sziklának feszítette. Ráugrott a másik sor, és így mindig feljebb-feljebb, míg felértek a mellvédre. Ott egyszerre kiugrottak, kirántották a kardot, és kezdték szabni az olaszokat. Futhattak azok fegyverért! Addig már elég magyar volt odafent, azok még a kaput is kinyitották az egész sereg előtt.

   Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


Úgy is csinált a paraszt. Eladta a két lovacskát, és összevásárolta a lovak árán a kutyákat. Bizony jó néhány kutyát összevásárolt, talán egynéhányat még úgy is adtak neki, hogy vigye el a portáról.
Akkor a jelzett napon betereli a kutyákat a királyi vár elébe.

   Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


– Derék hívem! Segíts meg nagy bajomban: elfogyott az ország pénze, el az enyém is.
Azt mondja erre a pásztor:
– Segítenék én felségeden jó szívvel, de bizony Istenemre, keresztény hitemre mondom, hogy egy lyukas poltúrám sincsen!
Megharagszik erre a király, és mondja nagy haraggal:
– No, ha nincs, hát ne is legyen! De Isten tudja, hogy van pénzed, hát ő büntessen meg, pusztulj el minden nyájaddal együtt!
Hát halljatok csodát! Abban a percben megnyílt a föld, csak úgy áradt a nyílásból a sok víz, és a pásztort minden nyájával együtt a hullámok elnyelték.

   Új sorozatunkban a régi magyar mondavilágot idézzük fel. Egy részletet kiragadunk belőle, és ebből kell az ismert regére ráismerni. Válaszként azt várjuk, hogy megmondjátok, most miről is regélünk nektek.

   Bele is csapunk a rege közepébe. 🙂


Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csodaszép lányát nézte. Hiszen nézhette is, mert olyan szépet még életében nem látott.
Addig-addig nézte a szép lányt, míg egyszer azt mondta a királynak:
– Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem.
– Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vízen viszed haza.
Megértette a szót az avar király, hogyne értette volna. Mindjárt hozzáfogott egész népével: folyómedret ástak, hogy vízen vigyék haza az új asszonyt.