… hogy a mai napon, május 10-én…
A) 1843-ban mutatták be először az Egressy Béni által megzenésített Szózatot?
A pesti Nemzeti Színházban mutatták be és énekelték először a nyilvánosság előtt Vörösmarty Mihály Szózat című költeményét Egressy Béni megzenésítésében. A korabeli tudósítás szerint Egressy műve „annyiban sokkal jobb, mivel népiesb jellemen alapszik … és az összetűzdelt népdali reminiscentiáji miatt olly népies szellemű, hogy zajosan ismételtetett.” Egressy Szózata hamar nemzeti énekké, „a nemzet béke- és harci dalává” lett. Az ország minden nagyobb városában előadták, az 1843-44-es pozsonyi országgyűlés alkalmából bemutatták a pozsonyi magyar színkörben is. Hatásáról így írt a Pesti Hírlap: „A szívrázó költemény és melódia hallatára egészen el volt ragadtatva a közönség, elannyira, hogy a végső verseket a hallgatók közül többen együtt kezdték énekelni a színészekkel…” Egressy Béni pályadíjas zeneműve, a Szózat Vörösmarty szavait a zene szárnyaira emelve máig ható népszerűséghez segítette a költeményt. E nemzeti imádsággá vált mű egy akkor épp huszonkilenc esztendős fiatalembernek az alkotása, akinek az egész életútja is rövidke volt, mivel elhatalmasodó tüdőbetegsége miatt mindössze harminchét évet élt. Élete fő művét, a Szózat muzsikáját még azok is ismerik, akik a zeneszerző nevét még soha nem hallották. A fiatalembert eredetileg egresi Galambos Benjaminnak hívták, és 1814. április 21-én született a Borsod megyei Sajókazincon. Apja kedvéért vette fel az Egressy nevet, és onnantól Egressy Béni volt a neve. Bátyja, Gábor híres színész volt, Petőfi Sándor barátja. Béni az iskolái végeztével tanítóskodni kezdett, majd követte testvérét a teátrum világába. Kolozsvárott, a magyar opera első fellegvárában kezdte a színi pályát, aztán Pest-Budára került, és amikor a budai színtársulat 1837-ben Pestre, a nemzeti színházba költözött, minden reménye füstbe ment, és onnantól operaénekes akart lenni. Hogy képeztesse hangját, Olaszországba ment énekelni tanulni. Más lehetőség híján gyalog indultak útnak, és megjárta Fiumét, Triesztet, Velencét, Padovát és Milánót. Másfél évet töltött ott el nélkülözés és tanulmány, szenvedés és gyönyör közt. És bár operaénekes soha nem lett, de a színpadhoz mindvégig hű maradt. 1843-ban került a pesti Nemzeti Színházba, karénekesként. Már 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője. Összesen 47 zeneművet írt, melyek közül 35 jelent meg nyomtatásban. Magyarra fordított 50-nél több színdarabot és 19 operaszöveget németből, franciából és olaszból, és egyre több magyar dalt írt. Ezekben úttörőnek, korszakalkotónak bizonyult, hiszen előtte alig volt hagyománya a magyar műdalnak. Ilyen műveiben mintegy átmenetet teremtett a hangszeres verbunkos, a csárdásmuzsika és a magyar operai dallamosság között. Erkel Ferenchez, a magyar nemzeti opera megteremtőjéhez művészi barátság szoros szálai fűzték. Erkel három legjelentősebb, legsikeresebb operái: a Bátori Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán nagy színpadi művei mind Egressy szövegére íródtak. A Szózat keletkezéstörténete különös és egyszerű; a ma embere aligha képzeli ilyennek egy nemzeti imádság születését. Bartay András zeneszerző, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban pályázatot hirdetett a Vörösmarty-versre komponálandó legszebb népmelódia írására. A bírálóbizottságban helyet foglalt maga Vörösmarty is, mellette az akkori Pest-Buda legkiválóbb két muzsikusa: Erkel Ferenc és Mosonyi Mihály. Egybehangzó ítéletük szerint a pályadíjat, és ezzel a 20 aranyat Egressy Béni műve nyerte el.
