… hogy a mai napon, november 13-án…
A) 1635-ben Nagyszombaton kezdte meg a működését a Pázmány Péter alapította tudományegyetem?
A Nagyszombati Jezsuita Egyetemet Pázmány Péter esztergomi érsek és teológus alapította, hogy „a harcias nemzet lelkülete megszelidüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek”. Vezetését a jezsuitákra bízta. További idézetek az 1635. május 12-én kelt alapítólevélből: „ha idő múltával (ha Isten a török igától megszabadítja) alkalmasabb város találkoznék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Jézus Társaságnak ezt a mi alapításunkat […] máshová átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházmegyén kívül ne kerüljön […] Ha pedig […] az Egyetem Magyarországon nem állhatna fenn tovább, hanem külső és belső ellenség […] erőszakából […] a Társaság atyái távoznának […] köteles legyen a Társaság […] Magyarországon kívül magyar kispapok használatára fordítani az adományozott 100 000 forint tőkét és kamatát, úgy, hogy belőle papságra alkalmas ifjak neveltessenek és kötelesek legyenek felszentelésük után Magyarországra visszatérni […] változatlan akaratunk, hogy ha a kispap nevelés megszűnik, a tőlünk átruházott összeg gyümölcseit a Társaság atyái az Egyetem előbbi használatára fordítsák, és az Egyetem folytatódjék. Köteles lesz a Társaság arra is, hogy Nagyszombatban még ebben az 1635. évben egy filozófiai kurzust kezdjen, a következő években pedig állandóan három filozófiai kurzus legyen etikával és matematikával együtt a skolasztikus teológia két professzorával.”
Az egyetemet kezdetben Nagyszombati Jezsuita Egyetemnek, 1769-től Királyi Magyar Tudományegyetemnek nevezték. Az egyetemnek kezdetben csak egy kara volt, a bölcsészeti és teológiai, de fokozatszerzésére jogosított. Jogi kara 1667-ben jött létre, orvostudományi kara pedig 1769-ben; ekkor vált a klasszikus értelemben vett egyetemmé. 1774-ben az udvari bizottság azt ajánlotta, hogy az egyetemet költöztessék Pestre, az Anton Erhard Martinelli tervei szerint 1716-ban épült Invalidusok házába (1052 Városház u. 9–11.). Mária Terézia nem ellenezte az egyetem elköltöztetését, de helyszínnek Budát javasolta, és ragaszkodott ahhoz is, hogy előbb az egyetem tanulmányi rendjét alakítsák ki úgy, hogy az oktatásban a vallás és az állam érdekei is érvényesüljenek. 1777-ben a négy karral működő egyetemet a jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia királynő áthelyezte Budára. 1777 nyarán az egyetem felszereléseit szekerekre rakták, majd Kempelen Farkas vezetésével a Vágon és a Dunán hajókon, tutajokon Budára szállították. A teológiai kar a volt budai jezsuita rendházba költözött, a többit a királyi palotában helyezték el úgy, hogy a trónterem lett az egyetem aulája. A Füvészkert a Krisztinavárosba költözött. Az átköltözéssel az érseki egyetem királyi egyetemmé alakult: Mária Terézia 1780. március 15-én kelt ünnepélyes beiktató levele a Diploma Inaugurale lényegében az egyetem második alapítólevele. II. József 1784-ben az egyetemet Pestre költöztette, hogy az ország legfőbb hivatalait (Magyar Kamara, Helytartótanács, Királyi Kúria) Budára telepíthesse: a bölcsészkart a Curia utcába, a Kúria volt épületébe (az épületet a 19. században lebontották), a jogi kart a volt pálos kolostorba (Egyetem tér 1–3.), az orvosi kart az Újvilág (ma Semmelweis) utcába (Semmelweis u. 2.), a könyvtárat a volt ferences kolostorba. Budán maradt a csillagvizsgáló és nyomda, a hittudományi kar pedig egy ideig szünetelt. Ezen újabb áthelyezése után az egyetemet Pesti Királyi Tudományegyetemnek, 1873-tól 1921-ig pedig Budapesti Tudományegyetemnek nevezték. Az oktatás nyelve 1844-ig a latin volt: ekkor vezették be a magyar nyelv állami használatát. A neoabszolutizmus idején valójában németesítő célzattal, de hasznos reformokat vezettek be, többek között a Teológiai Karból egyenjogúsították a Bölcsészeti Fakultást. Az 1867-es kiegyezés után kezdődött az egyetem történetének legintenzívebben fejlődő szakasza: a századfordulóra a világ 15 legjelentősebb egyeteme közé került. Nők 1895 óta iratkozhatnak be az egyetemre. 1921-től Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemnek nevezték. Az egyetem léte 1950-ben komoly veszélybe került, megszűnt évszázados joga a tudományos fokozatok adományozására. 1950. szeptember 15-én új nevet kapott: Eötvös Loránd fizikus, politikus után Eötvös Loránd Tudományegyetem lett (rövidítve: ELTE, latin nevén: Universitas Budapestinensis de Rolando Eötvös nominata). Az ELTE Természettudományi Kara 1949-ben vált ki a bölcsészkarból. 1950-ben állami utasításra elcsatolták a Római Katolikus Hittudományi Fakultást, ami önálló akadémia lett. 1951 elején államigazgatási okokból önálló egyetemmé vált az Orvostudományi Kar. 1953 és 1956 között két-két kisebb karra bomlott fel, a Természettudományi és Bölcsészettudományi fakultásra. Az 1956-os forradalom után az ELTE sokáig nem részesült számottevő fejlesztésben, ezért épületeinek állaga igen leromlott, s a rendszerváltozás után az ELTE hallgatói létszáma az ország többi intézményéhez hasonlóan intenzíven nőtt. Az egyetem csak 1993-ban nyerte vissza a tudományos fokozatadás jogát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyarország leghosszabb ideje folyamatosan működő egyeteme, egyike az ország legnagyobb és legtekintélyesebb felsőoktatási intézményeinek. Jelenleg kilenc karral működik és mintegy 28 ezer hallgatója van Budapesten, Szombathelyen és Nyíregyházán. A HVG 2021-es felsőoktatási rangsora szerint az ELTE a legjobb egyetem Magyarországon.
Szeretném tovább olvasni