1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. ...
  13. 22

Készítette:
A Világörökség magyar logója
A Világörökség magyar logója. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/

… legalább is így reméljük. 🙂

Ebben a sorozatunkban mindig egy világörökségi hely­színre kell ráismerni.


Mai helyszínünk egy olyan ókori város romjai között ve­zet, amely a sivatag peremén, fontos kereskedelmi út­vo­na­lak találkozásánál emelkedett fel. A település a Kr. u. el­ső évszázadokban élte virágkorát, amikor a környező bi­ro­dal­mak között közvetítve jelentős szerepet játszott a tá­vol­sá­gi áruforgalomban: fűszerek, fémek, textíliák és más ér­té­kes áruk haladtak át kapuin. A várost körülölelő, több ki­lométer hosszú falrendszer és a belső épületek sajátos stílusa egyszerre tükrözi a keleti és a nyugati hatásokat, je­lezve, hogy lakói több kultúra találkozási pontján éltek. Bár később pusztulás és el­ha­gyatottság sújtotta, megmaradt részei ma is tanúskodnak egy egykor gazdag, ön­ál­ló városállam erejéről és jelentőségéről.

Mi a neve ennek a mostani helyszínünknek, és melyik országban találod?

Készítette:

Ebben a sorozatunkban hegycsúcsokkal játszunk.

Játékainkban mindig a megadott leírás alapján a hegy­re, pontosabban a hegycsúcsra kell ráismerni, és meg­ne­vez­ni azt.

Kezdhetjük? 🙂

Bizonyos szempontból én vagyok Afrika teteje, még ha nem is én vagyok a kon­ti­nens legmeredekebb vagy legsziklásabb csúcsa. Három arcom van, de csak az egyik emelkedik igazán magasra. Hófödte fejem különös látvány ott, ahol a forróság az úr. Testem régi tűzhányó, de már rég nem szólok, csak őrzöm a csendet. Nevemhez le­gen­dák tapadnak, és sokan indulnak útnak, hogy lássanak – még azok is, akik nem hegymászók. Ha felérsz hozzám, nemcsak a tájat látod másnak, hanem azt is, mire vagy képes, amikor a határaid fölé emelkedsz.


Rájöttél ki vagyok?

Készítette:
A Világörökség magyar logója
A Világörökség magyar logója. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/

… legalább is így reméljük. 🙂

Ebben a sorozatunkban mindig egy világörökségi hely­színre kell ráismerni.


Mai helyszínünk egy Európa északnyugati részén ta­lál­ha­tó ősi táj, amelyet 1986 óta tart számon az UNESCO a Vi­lág­ö­rök­ség részeként. Egy olyan kultúra nyomait őrzi, amely jóval az írott történelem előtt élt itt, mégis ma­ra­dan­dó jeleket hagyott maga után: gondosan elrendezett tömbök, körvonalakat idéző formák, földmunkák és te­met­ke­zési helyek rajzolják ki egy egykor szertartásokra, megfigyelésekre és közösségi eseményekre használt táj képét. A kutatók szerint az itt élők különös figyelemmel kísérték az égbolt változásait, és a környezetet úgy formálták, hogy az összhangban legyen az idő múlásával, az évszakok ritmusával és az emberi élet nagy for­du­ló­pont­ja­i­val.

Mi a neve ennek a mostani helyszínünknek, és melyik országban találod?

Készítette:

Találd ki, most melyik fővárosban járunk! 🙂

Ez a főváros egy hatalmas folyó torkolatvidékén terül el, ott, ahol a víz már szinte tengerré szélesedik. A város éghajlata nedves szubtrópusi: a nyarak forrók és párásak, a telek enyhék, és az év nagy részében gyakoriak a heves zivatarok. A település a XVI. században alapult, majd a XVIII.-XIX. század fordulóján vált a térség egyik legfontosabb kikötőjévé és kereskedelmi központjává. A XIX. század végére Európából érkező bevándorlók százezrei alakították át a város arculatát, kultúráját és építészetét — ennek köszönhetően ma is erős a mediterrán és francia hatás. A város lakossága meghaladja a 3 millió főt, agglomerációjával együtt pedig a 15 milliót is eléri, így a déli félteke egyik legnagyobb metropolisza. A város híres a színházi életéről, a kávéházairól, az irodalmárjairól, és egy ikonikus táncról, amely innen indult világhódító útjára. A helyiek temperamentumosak, büszkék, és különösen rajonganak egy bizonyos sportért, amelynek két legendás klubja is innen származik.

(Válaszként a város nevét várjuk.)

Készítette:

   Találd ki, most hol járunk! 🙂

   Egy utcában – sőt inkább utcasarkon – állunk, ahol a megszokott alakú és színű há­zak között hirtelen felbukkan valami, ami mintha nem is ebből a világból szár­maz­na. A homlokzat szinte hullámzik, mintha a falak maguk is élő szövetből len­né­nek, színek és formák kavargó játéka borítja minden négyzetcentiméterét. A dí­szí­té­sek nem csupán ornamentikák: inkább olyanok, mintha a természet és az emberi kép­zelet közösen álmodta volna őket ide. A falakon kúszó növények nem elrejtik, ha­nem még inkább kiemelik ezt a különös, organikus szépséget. A tető ívei, az ablakok és erkélyek szabálytalan ritmusa és alakja, és a gazdagon festett felületek mind azt sugallják: itt olyan alkotókezek nyomát látod, akik nem a derékszögekben hittek, sok­kal inkább az alkotói szabadságban.

   Válaszként a település és az épület nevét is várjuk.

Készítette:

 Te is tudsz kapura célozni és betalálni? 🙂

 Hát akkor most kapura játszunk, célozz, és találj! Találd ki a feltöltött kép alapján, hogy melyik kapura célzunk!

 Most csak a XVII. századig ugrunk képünkkel gondolatban vissza, a képen egy hoz­zá­ve­tő­leg 350 éves kapu, melyet annakidején mint győzelmi kaput emeltek fel. Ké­pünk megoldásaként a város – ahol áll – és a kapu megnevezését is várjuk.

Készítette:

Találd ki, most melyik fővárosban járunk! 🙂

Ez a főváros egy olyan – nagyjából 12 ezer négyzetkilométer területű – ország központja, amelyet egy nagy, trópusi sziget és több kisebb korallsziget alkot. A város egy széles, természetes lagúna partján fekszik, amelyet a XIX. században a brit haditengerészet is használt stratégiai állomásként. A település legismertebb épülete egy hófehér, kupolás katedrális, amelyet a francia misszionáriusok emeltek, és ma is a város egyik jelképe. A környék éghajlata forró és párás, az esős évszakban gyakoriak a hirtelen, rövid záporok. A lakosság kultúrájában keveredik a melanéz hagyomány, a francia gyarmati örökség és a csendes-óceáni szigetekre jellemző közösségi életmód.

(Válaszként a város nevét várjuk.)

Készítette:

Ebben a sorozatunkban hegycsúcsokkal játszunk.

Játékainkban mindig a megadott leírás alapján a hegy­re, pontosabban a hegycsúcsra kell ráismerni, és meg­ne­vez­ni azt.

Kezdhetjük? 🙂

Régi lépcsők maradványai kapaszkodnak fel hozzám, mintha a múlt kövei mutatnák az utat. Nyugati oldalamon sziklatornyok őrködnek, amelyek a hajdani vulkáni erők nyomait viselik. Lábamnál források fakadnak, csendes emlékeztetője annak, hogy a föld mélye még mindig mesél. Nem vagyok a legmagasabb – pontos magasságom egyébiránt vitatott -, de testvéreim között a második koronát hordom. A nevem a kapcsolódást hordozza, a völgyek felett ívelő átkelés ígéretét. Aki ide felér, nemcsak egy csúcsot ér el, hanem a múlt és a természet közös történetét éli át.


Rájöttél ki vagyok?

Készítette:

Ebben a sorozatunkban hegycsúcsokkal játszunk.

Játékainkban mindig a megadott leírás alapján a hegy­re, pontosabban a hegycsúcsra kell ráismerni, és meg­ne­vez­ni azt.

Kezdhetjük? 🙂

Magas vagyok. Nagyon magas. Csak két másik csúcs emelkedik fölém ezen a boly­gón — de én így is az ég közelében érzem magam. Öt csúcs­ból álló család része va­gyok, nevem is ezt tükrözi: a hó öt kincseskamrája. A lá­ba­im­nál két ország terül el: az egyik a világ legnépesebb állama, a másik egy kisebb, de hagyományait mélyen őr­ző ország, amely hosszú ideig monarchiaként működött. A helyiek szentként tisz­tel­nek, és sokáig nem is engedték, hogy bárki a fejemre lép­jen. A legmagasabb pon­to­mat ezért soha senki nem érintette — és ez így van jól. A hegy­mászók, akik a leg­kö­ze­lebb jutottak hozzám, néhány méterrel a csúcs alatt meg­áll­tak, tiszteletből. Én nemcsak egy hegy, hegycsúcs vagyok, hanem hit, hagyomány és határ.


Rájöttél ki vagyok?

Készítette:

Találd ki, most melyik fővárosban járunk! 🙂

Ez a főváros egy szigeten fekszik, dombos vidéken, ahol a történelmi központot egykor királyi paloták uralták. A meredek utcákon élénk piacok nyüzsögnek, fűszerek, kézműves portékák és egzotikus gyümölcsök illata lengi be a levegőt. A környező táj buja zöld, vörös földekkel és rizsföldekkel tarkított. A helyi kultúra gazdag, a zene és tánc mindennapi része az életnek. A nyelv különleges, máshol nem beszélt nyelvcsaládhoz tartozik, de a város lakói egy másik, európai eredetű nyelvet is magabiztosan használnak a mindennapokban. Bár nem tartozik a legismertebb fővárosok közé, mégis sajátos bájjal és történelmi mélységgel bír — egy olyan helyen, ahol a palota egykor a tizenkét szent domb egyikén emelkedett.

(Válaszként a város nevét várjuk.)
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. ...
  13. 22