Találd ki, most ki beszél magáról! 🙂
Az Atlanti-óceán partján tátongok, a víz befolyásolja külsőmet. Valaha barlang voltam. A közeli város lakosai és látogatói szívesen gyönyörködnek bennem, azt beszélik, télen vagyok a leglátványosabb a parti nagy hullámok miatt. Engem csak fotózni biztonságos, fizikailag megközelíteni életveszélyes, erre utal nevem is.
Válaszként a hely nevét várjuk.
Találd ki, most ki beszél magáról! 🙂
Összekötök két földrészt. Neveim közül az ismertebb egy mozaikszó. Hat évig készültem, és hosszam 50,5 km, bár sokan nem tudják, hogy nem ez a teljes méretem. Merthogy a teljes méretem ennek épp háromszorosa. És tévedsz abban is, ha azt gondolod, hogy sétálgathatsz bennem – kivéve, ha szervizelésemre, vagy hibám javítására vagy specializálódva -.
Válaszként a hely nevét várjuk.
Találd ki, most ki beszél magáról! 🙂
Nem tagadom, „szakadt” vagyok. Mégis sok szép látnivalót tartogatok látogatóimnak a mély és vadregényes, puha tufával és andezittel borított, meredek falú, keskeny, 1 kilométer hosszú völgyemben. Zúgók, vízesések, patak mossa testem, áltektonikus üreggel és sziklaereszekkel is büszkélkedhetem. Évente sok kiránduló látogat, a sárga és a zöld turistaútvonal is átmegy rajtam. Barangolóim biztonságát a 112 méter szintkülönbség megmászásához korlátok, kapaszkodók, létrák biztosítják. Közvetlen mellettem-felettem bioszféra-rezervátum fekszik.
Válaszként a hely nevét várjuk.
Találd ki, most ki beszél magáról! 🙂
Ha megmondanám, hogy jöttem létre, és miből vagyok, rávágnád a nevem. Annyit mondok, hogy határolok valamiket, 51 méter magas vagyok, és nagyképűség nélkül állítom, hogy híres vagyok. Mégis sokan vélik úgy, hogy egy részből állok – pedig nem – . Alattam nem tudsz elmenni, és közelembe férkőznöd is nehéz, szárazon nem is úszod meg soha, és mellettem csendet se remélj, de természetes szépségemmel kárpótollak.
Válaszként a hely nevét várjuk.
Találd ki, most ki beszél magáról! 🙂
Vitatják, hogy jöttem létre, mindenesetre egy országot szelek ketté, és két földrész határa is vagyok. Festői szép látványt nyújtok, és szép termetem is van, 30 km hosszú, és átlagosan 65 méter mély vagyok. 3 hidam, két erődöm, és még palotáim is vannak. Rájöttél, hogy mi a nevem?
Válaszként a hely nevét várjuk.
Találd ki, most hol vagyunk! 🙂
Ázsiában találsz rám, 15 évig épültem az uralkodó tanácsára. Az örök szerelem jelképének titulálnak, mindenki szerint csodás vagyok. Építtetőm és szerelme is falaim között nyugszik. Gazdagon vagyok díszítve, testem idézetek is borítják.
Válaszként az épület nevét várjuk.
Találd ki, most hol vagyunk! 🙂
Egy hegyen, egy 866 ezer fős lakosú város óvárosában állunk, közvetlen egy 19 méter magas fal előtt. Nem volt egyszerű idejutnunk, mert ide akárki akárhonnét akárhogy ilyen közel nem jöhet. Az egyébként a teljes hosszában majdnem fél kilométer hosszú fal eredeti régi része több, mint 2 ezer éve, kötőanyag nélkül, egymásra helyezett hatalmas többtonnás kőtömbökből épült.
Válaszként a város, és a fal nevét is várjuk.
Találd ki, most hol vagyunk! 🙂
Egy 100 ezer fős lakosú, 171 km² területű város völgyében, egy utcán állunk, előttünk egy csodás vár, melynek építése 1923-ban kezdődött, építője haláláig. A várnak 7 tornya, kazamatája, kilátója, százoszlopos udvara, és mindene meg van, ami egy várnak illik. Szemet gyönyörködtető minden szeglete, a falait festmények, fali berakások díszítik, a csarnokokban történelmi alakok szobrai sorakoznak fel.
Válaszként a város, és a vár nevét is várjuk.
Találd ki, most hol vagyunk! 🙂
Egy téren állunk, a hátunk mögött egy 1500 m²-es alapterületű, 61 méter magas klasszicista nagytemplom. Előttünk pedig a főutcán az Európában is egyedülállónak számító színes karneváli forgatag vonul épp végig.
Válaszként a város, és a templom nevét várjuk.
Találd ki, most hol vagyunk! 🙂
Egy térre érkeztünk, mögöttünk egy – a korábban XVI. Lajos hídjaként ismert -, a térről kivezető híd, mely alatt a “szent folyó” hömpölyög unottan. Az óriási téren a forgalom is hatalmas. Baloldalt egy előkelő, 70 méter széles sugárút hívogat minket. De mi, hogy megpihenjünk e történelmi színtéren, most inkább nekidőlünk egy nagy, és igen gazdagon díszített szökőkútnak, és megcsodáljuk az előttünk hatalmasodó, 23 méter magas vörös gránit oszlopot. A 3300 éves mű dacol az idő vasfogával, és felirataival, jelképeivel most is ragyog a napsütésben. Az oszlop átellenes oldalán ugyanilyen szökőkutat látunk, mint amelynek hűs árnyában épp megpihentünk.
Válaszként a tér, és a város nevét várjuk.