Sorozatunkban kirepülünk az űrbe a csillagok közé.

 A csillagászati ősz kezdetét az őszi napéjegyenlőség jelöli ki. Ilyenkor a Nap pontosan a földi Egyenlítő felett delel, és a nappal, valamint az éjszaka hossza az egész bolygón meg­kö­ze­lí­tő­leg egyenlővé válik. Ha azonban egy képzeletbeli megfigyelőként pontosan a Föld földrajzi Északi-pólusán áll­nánk ezen a konkrét napon, egy e­gé­szen egyedülálló, geometriailag és csillagászatilag is egzakt jelenséget tapasztalnánk a horizonton a Nap moz­gá­sá­val kapcsolatban.
 Miért? Mit lát az a megfigyelő az É­sza­ki-póluson az őszi nap­éj­e­gyen­lő­ség pontos napján?

1.) A Nap pontosan a zeniten (a meg­fi­gye­lő feje felett) áll, és egyáltalán nem mozdul el onnan.

2.) A Nap 24 óra alatt teljes 360 fokot leírva körbehalad, miközben a kö­zép­pont­ja pontosan végig a horizont vo­na­lán marad (félbevágva a Nap­ko­ron­got).

3.) A Nap egyáltalán nem kel fel ezen a napon, a pólust teljes sötétség borítja.

4.) A Nap merőlegesen (90 fokos szögben) kel fel Keleten, majd 12 óra múlva u­gyan­i­lyen egyenesen nyugszik le Nyugaton.

5.) A Nap spirálvonalban mászik fel az égbolt legmagasabb pontjára, majd ott a­zon­nal el is tűnik.

6.) A Nap 45 fokos szögben süt, és a megfigyelő árnyéka pontosan ugyanolyan hosszú, mint amilyen magas ő maga.