A 14 éves Tomi igazi mestere annak, hogyan ússza meg a házimunkát és a ta­nu­lást, de most komoly kihívás előtt állt. Hétfő délután az édesanyja elindult a szom­széd városba a heti nagybevásárlásra, de indulás előtt szigorúan a lelkére kötötte a fiának:
 – Tomi, a holnapi matek témazáró sorsfordító lesz. Mire hazajövök, látni akarom a füzetedben a tanárnőd által gyakorlásként leckének feladott, bonyolult e­gyen­let­rend­sze­rek megoldásait! Egyetlen másodpercre sem akarom meglátni a kezedben a telefont, mert ha megint egész délután online játszol, egy hónapra búcsút mondhatsz a zsebpénzednek! –
 Tomi bőszen bólogatott, de amint az anyja kitette a lábát, azonnal elindította a te­le­fon­ján a legújabb, nagy gépigényű 3D-s háborús játékot a haverjaival.
 Repültek az órák, Tomi teljesen elfeledkezett a tanulásról.
 Egyszercsak azonban váratlanul megszólalt a kaputelefon: az anyuka megérkezett! Tominak pontosan csak egy perce maradt, amíg az anyja felér az emeletre a lakásba.
 Így villámgyorsan akcióba lépett, hogy megteremtse a tökéletes látszatot:
 Kilépett a játékból, lezárta a képernyőt, és a telefont teljesen lenémította.
 A készüléket fejjel lefelé (a kijelzővel lefelé fordítva) letette maga mellé az íróasztal sarkára, közvetlenül a füzete mellé.
 Kezébe vette a tollat, a füzete fölé görnyedt, amelyben ott álltak a felírt, de még tel­je­sen megoldatlan, üresen tátongó egyenletek, és a homlokát ráncolva úgy tett, mint­ha épp a legeslegnehezebb matematikai lépéseken rágódna.
 Amikor az édesanya a szatyrait letéve belépett a gyerekszobába, egy mintadiákot lá­tott, aki teljesen elmélyült a gondolkodásban.
 Tomi lassan felnézett, megigazította a szemüvegét, és fáradt hangon így szólt:
 – Szia anyu! Hú, teljesen zsong a fejem, már órák óta megállás nélkül ezeken a ször­nyű egyenleteken rágódom, de olyan nehezek, hogy még egy lépést sem tudtam e­gyikhez sem leírni… A telefonomhoz pedig hozzá sem értem, nézd, itt hever le­for­dít­va az asztalon, amióta elmentél! –
 Az anyuka odalépett az asztalhoz, bele sem nézett a fia füzetébe, csak egyszerűen felemelte a kezével a telefont, és szinte azonnal el is mosolyodott:
 – Tomi, édes, drága fiam… te egyetlen percet sem matekoztál, hanem végig ját­szot­tál. Így most buktad a zsebpénzed! –


 A kérdés: Ha a telefon kijelzője teljesen sötét (fekete) volt, nem villant fel rajta sem­mi­lyen értesítés sem, a készülék le volt némítva, a szobában nincs videokamera sem, és a fiú egyedül volt a lakásban, és az anyuka mégcsak nem is a füzet tartalma alapján jött rá a csalásra, akkor vajon honnan tudta azonnal azt biztosan meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy a fia nem mond igazat?