Ismét könyvet, illetve verseket olvastunk. De már megint egyszerre nem egyet, hanem többet is, és mivel a könyvek lapjai olvasás közben széthullottak, a történetek ezért nagyon összekeveredtek. Meg tudod mondani, mennyi könyvet (illetve verset), illetve pontosabban azt is, hogy kiknek mely műveit olvastuk?

Falu végén egy kerek tó,
Abba folyik a Berettyó.
Ottan úszkál hat libuska
Ott lubickol kis Iluska.

Libuskáim, fürödjetek,
Itt vagyok én mellettetek,
Én vagyok az anyácskátok,
Aki vigyáz tireátok.

Iluskának nevezték a legelsőt.
A pincegádor védelme alatt
rózsásra gyúltan legeslegelőször
ő csókolta meg a homlokomat.

Tágranyílt szemét most is szinte látom,
amint símogat, sugárzón becéz.
Ki tudja, hogy ki voltam a szemében:
tán sárkánytgyilkoló János vitéz.

Jaj neked Iluska, szegény árva kislyány!
Hátad mögött van már a dühös boszorkány;
Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul,
S ily módon riaszt föl szerelem álmábul:

„Becstelen teremtés! gyalázatos pára!
Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára?
Lopod a napot, és istentelenkedel…
Nézze meg az ember… hogy tüstént vigyen el –”