Találd ki, most melyik fővárosban járunk! 🙂

A mórok földjén, szeles helyen járunk, ott, ahol még az éves 95-150 mm kevéske csapadék is bizonytalan – mert előfordul, hogy évekig nincs semmi eső -, és napi problémát jelentenek az előretörő homokdűnék, és ahol nem ritka a nappalok és éjszakák közötti 20-30 °C-os eltérés sem. A fővárosnak nemzetközi repülőtere (a várostól 25 km-re fekszik és 2016 júniusa óta üzemel, amivel egyidejűleg a város közepén lévő régi nemzetközi repülőteret használaton kívül helyezték), és egy mesterséges mélytengeri kikötője (1986-ban nyílt meg) is van. A település 1958-ig – amikor az ország születőben lévő nemzetének a fővárosává választották – egy közepes méretű, csekély jelentőségű halászfalu volt. Az idő tájt a várost 15000 fő befogadására tervezték és építették meg, 1969-ben is mindössze csak 20000 fő volt a lakója. Gondot okoz viszont még napjainkban is a lakosság pontos számának a megállapítása, mivel az e területen élők egy része nomád életet él. Sátrat állítanak fel a megfelelő helyen, majd csomagolnak és továbbállnak, ha azt a szükség úgy hozza. Így talán ennek is köszönhető, hogy egyes becslések szerint 2008-ban a lakosság száma meghaladta a 2 millió főt – ez az ország lakosságának közel egyharmada -, a 2013-as népszámlálás szerint viszont ehhez képest csak 958399 lakosa volt, és a 2019-es népszámlálás adatai szerint pedig ismét valamivel több, 1195600 fő. Mindenesetre a főváros ma az ország gazdaságának a központja is, az ország legjelentősebb ásványkincse a vasérc, melynek kivitelét egyetlen vasútvonal szolgálja. A település maga egy nagy fákkal szegélyezett sugárút köré épült, és a gyors építkezések miatt meglehetősen szétterült, kevés magas épülettel rendelkezik, alig akad két emeletnél magasabb. Hogy a keletről támadó homokdűnék ellen védekezzenek, a kormány 250000 pálmafát ültetett el a főváros mentén. A népesség növekedésével és a beépített városi területek bővülésével az infrastruktúra bővülése egyáltalán nem tudott lépést tartani, így csak néhány magánháztartás rendelkezik közvetlen vízcsatlakozással. A lakott területeken egy-kétszáz méteres időközönként nyilvános vízcsapok vannak, ahol a vizet műanyag kannákba vagy hordókba töltik, és szamárkocsin szállítják a háztartásokba. Nincs szabályozott helyi közlekedési rendszer a városban, privát minibuszok közlekednek néhány főbb útvonalon, amelyek rendkívül nehéz helyzetben vannak és krónikusan túlzsúfoltak. Több fővárossal ellentétben látnivalót kevesebbet kínál, ám mégis egy nyüzsgő város, tele kultúrával, és ha már ott vagyunk – és már eleget tevegeltünk -, akkor érdemes megnézni a Nemzeti Múzeumot és a Nemzeti Könyvtárat, vagy a Nemzeti Levéltárat. Továbbá számos piacot is meglátogathatunk, a halpiacon még halászhajóról friss halat is vásárolhatunk, de akár a strandokon is kipihenhetjük magunkat.

(Válaszként a város nevét várjuk.)