I.

   Szép, üde tavaszi nap volt. A falevelek zsengén bontakoztak a virágoktól roskadozó ágakon. Réka nem bírt ellenállni a hívogató természetnek. A simogató napsütés, a virágillat, az erőteljesen ébredő természet hívta őt. Pulóverbe bújt hát, és bepakolt a kis hátizsákjába pár dolgot, mert elhatározta, hogy most kerékpározni fog egy jó nagyot. A környéken sok a domb, és az erdő is nagy, kínál hát bőven látnivalót, és biztosan másokkal is találkozni fog, mert igazi, kiránduló jó idő van.
Még utoljára becsukta gondosan az ablakokat, majd az előszobában cipőt húzott, megigazította a pulóverét, felkötötte lófarokba a haját, majd a fali tükörben elégedetten végignézte magát. A hátára vette a hátitáskát, magához vette a fali akasztóról a kerékpárja lakatkulcsát, és a kerékpártároló helyiség kulcsát is. Kinyitotta a lakásajtót, majd kilépett, bezárta maga mögött, és elindult a folyosón.

   Ő a kétszintes, hatlakásos háznak a legfelső emeletén lakik. Tulajdonképpen nagyon szeret itt lakni. Szép a ház, és a környezete is. A folyosó is nagyon barátságos, és mindig tiszta. A lakók közt pedig szinte családias a légkör.

   A lépcsőház teljesen csendbe burkolózott. A légy röptét is meg lehetett volna hallani. De ez tulajdonképpen a hétnek, és a napnak ebben az időszakában nem is volt ritka eset. Hétvége is volt, szombat, és még csak fél 8. Korán volt még. Az idősebb lakók ilyenkor még mindig csak ébredezni szoktak – még Benő bácsi is a földszinten –. A munkába járók meg úgyszintén – vagy éppen dolgoznak a hétvége dacára.
Jolánt, és Gézát, a szomszéd házaspárt sem látta már körülbelül egy hete…
– Óh, ja igen – jutott eszébe Rékának -, azt mesélte Joli nem rég, hogy elutaznak Géza szüleihez a közeljövőben. Talán most lehetnek ott. Szép nagy házuk van a Géza szüleinek valahol vidéken (ejnye, pedig mondták is neki, hogy hol), elég jómódúak (legalábbis neki így mesélték). Még az is lehet, hogy oda fognak költözni. Csak akkor meg a munkájuk távol lesz – mélázott el rajta Réka, miközben szórakozottan lépdelt lefelé a lépcsőházban. – Mindenesetre sajnálnám, ha tényleg elköltöznének, mert rendes, jó szomszédok. – gondolta magában.
Az első emeletre érve bekopogott mindennapi szokásához híven Ági nénihez, mert minden nap megkérdezi, hogy hozhat-e neki valamit munkából hazafelé jövet a sarki élelmiszerboltból, vagy esetleg nincs-e valamire szüksége. A nénit nem rég műtötték a szemével, de hiába, nem lett szegénynek jobb a látása. Rendszeresen jön hozzá a nagyobbik unokája, az Ibolya – kedves, figyelmes, 17 éves nagylány –, bevásárolni és kitakarítani, de 4 napja, a tavaszi szünetben elutazott az egész család a másik nagyszülőkhöz. Ezért is ígérte meg Réka már vagy 2 hete Ági néninek, hogy ne aggódjon, számíthat rá, amíg a családja távol van. Abszolút nem jelent ez Rékának problémát, szívesen teszi. Ő is egyedül él, van rá ideje. Különben is, kedveli Ági nénit. Amíg nem romlott el így a látása, át is járt hozzá kártyázni péntek esténként. Ági néni a halványkék hosszú hálóköntösében mosolyogva nyitotta ki ma is Rékának az ajtót, és nagyon szépen köszönte a figyelmességét, de ma nem volt szüksége semmire, mert az este telefonált a lánya, hogy nem maradnak hétvégére, közvetlen a reggeli után indulnak vissza vidékről az anyóséktól. A lakásajtóban váltott pár mondat után Réka udvariasan elköszönt, és fürgén lépkedett a folyosón tovább. Nagyon örült a jó időnek, alig várta már a friss levegőn a kerekezést.
Elhaladt a folyosón az Ági néni mellett lakó Pali bácsi lakása előtt. Őt már nem szívleli annyira Réka, sőt. Már nem egyszer összekülönböztek a részeges és zsémbes öregúrral, mert ha ittasan ér haza az öreg Pál, akkor sokszor képtelen a kerékpár tárolóban normálisan leállítani a kerékpárját. Rékának ez sokszor bosszúságot is okozott. Persze soha nem képes a kerékpárja nélkül sehová sem menni, gyalogosan még eddig senki sem látta. Néha ráadásul hangoskodik is – nem épp a legkiállhatóbb fajta, az már egyszer biztos. Tegnap is történhetett az öreg Palival valami, biztos megint nem józanul jött haza az este. Ugyanis 19 óra tájban, amikor Réka kilépett a lakásból, és felkapcsolta a lépcsőházi világítást, hogy a folyosón, az ajtaja mellett álló csodaszép rododendronjait meglocsolja, véletlenül fültanúja volt valaminek. Lent, a földszinten lakó Benő bácsi valami furcsa csörömpölést és zajt követően hangosan méltatlankodott az otthagyott kerékpár miatt. Normálisan soha nem szokott Benő bácsi ilyen későig kimaradni – ugrott be hirtelen Rékának a gondolat –, alkonyat körül ő már mindig otthon szokott lenni. Az év ezen időszakában pedig már 17 óra tájban bizony erőteljesen sötétedik. Mindenki tudja róla a házban, hogy ő nem szeret a sötétben a kerekes székével keveregni.

   Érdekes… Tegnap Benő bácsi valamiért kivételesen feltűnően későn érkezett haza a mindennapi egészségügyi „sétájáról”. Akkor, előző este, a viráglocsolás alkalmával ez fel sem tűnt Rékának. Csak most, ahogy friss fejjel haladt lefelé a lépcsőházban, és idézte fel a tegnapi eseményt, csak most tűnt fel a furcsaság benne: – Talán a tegnapi, szintén szép, enyhe tavaszi idő miatt jött haza több mint 2 órával később a Benő bácsi a megszokottól? Meglehet, de valami mégis nem stimmel. Ő soha nem szokott már sötétedés után kint lenni, még csak a lakásán kívül sem… Furcsa, mindenesetre nagyon furcsa…

   És most e furcsa felismerés hatására valami belső hang sürgette Rékát, hogy felidézze, mit is hallott az este a lépcsőházban… Nos, nézzük csak… Tehát éppen pontosan akkor, amikor ő a koromsötét folyosóra kilépett, és azonmód a világítást is felkapcsolta, úgy emlékszik – sőt egészen biztos benne –, hogy épp abban a pillanatban hallatszott lentről valami csörömpölés… Vagy mégis pár másodperccel azt követően hallotta a zajt? Meglehet. Valószínűleg az első emeleten lakó Pali bácsi érkezhetett haza a kerékpárjával, és bizonyára véletlenül elengedte a kezével, és persze a kerékpárja eldőlt – már megint – a kerékpár tárolónak az ajtaja előtt. Ilyen már történt korábban is. Ilyenkor megesett, hogy lesietett Réka, hogy megbizonyosodjon felőle, hogy minden rendben van, de aztán leszokott erről, mert Pali bácsi soha nem kért senkinek a segítségből sem. Mogorva egy vénember. Szóval, csörömpölés volt – és gondolta Réka –, hogy már megint az öreg Pál többet ivott a kelleténél, és nem bírt a kerékpárjával. Pár másodpercre rá pedig, miután ez a fémes zörej abbamaradt, a lépcsőházi bejárati ajtó csapódását hallotta. Nem jól működik a liftes behúzója az ajtónak, ezért eléggé hangosan csapódik be. Állítólag fel kéne tölteni olajjal. Összetéveszthetetlen a ház többi ajtaja becsapódásának a zajával. És ekkor Rékának újabb meglepetésére nem a Pali bácsi érces, hanem a Benő bácsi dörmögő hangját hallotta meg a földszintről. Réka egyre izgatottabban próbált visszaemlékezni: – Várjunk csak, mit is mondott a kisöreg? Óh, igen. „Hogy az ördög vinne el Pali, a kerékpároddal együtt, hogy a fene enne meg…” Aztán ahogy fülelt Réka, megint valami fura rövid fémes zörejt hallott, aztán egy ajtócsapódást. Vagy kettőt? Nem, nem, alighanem csak egy ajtócsapódás volt. De ebben már nem biztos Réka. Hogy is nem vettem észre tegnap – morfondírozott magában Réka –, hogy ez a Benő bácsi dörmögő medve hangja volt, és nem a másik öregé…?

   Jolika, aki szerződése szerint rendesen, hetente péntek délutánonként a sötétedési órák beálltáig mindig felmossa a lépcsőházat, tegnap 16 óra előtt pár perccel, Rékával együtt érkezett a házba. Amíg Réka a kerékpárjával a tárolóban bíbelődött, addig ő vizet vett a takarítóhelyiségben a felmosó vödörbe. Majd együtt mentek fel a másodikra, közben felfelé haladtukban váltottak az időjárásról pár szót, majd Réka a lakása ajtaja elé érve el is köszönt, és maga mögött becsukva az ajtót, belépett a lakásába. Joli neki is állt a munkának. Mindig a második szinten kezdi a takarítást. Réka még hallotta a fürdőben a tus alá belépve a folyosóról beszűrődő hangokat, ahogy Joli még Ági nénivel is pár szót váltott. Lehet, hogy segíteni fog Ági néninek a lakást tisztán tartani. Joli nagyon szépen, alaposan takarít. Ha csak felmos, mindig végez az egész lépcsőházzal fél óra alatt. Dolgos, 30 éves fiatalasszony. De a kerékpártárolót nem takarítja. Nincs értelme. Most is bent állnak a helyiségben a Gézáék téli autógumijai is, meg aztán, ha a házból mind a két kerékpár bent áll, Pali bácsié is, és Rékáé is, akkor már nem sok hely marad bent, amit takarítani érdemes volna. Úgyhogy kulcsot sem adtak neki hozzá. Inkább havonta-kéthavonta maguk, a lakók kitakarítják.
Egy ideje viszont a hidegek miatt nem takarították a kerékpártároló helyiséget sem Gézáék, sem Réka, a Pali bácsiról meg persze nem is beszélve. De őtőle ezt már el sem várják. Mindenesetre van már tán 4 hónapja is, hogy még csak össze sem söpörtek, úgyhogy a padló eléggé vastagon poros már. Meg aztán szólni kéne a háztulajdonosnak is, hogy mállik le, már hullik a padlóra a fehér meszelt vakolat a tároló mennyezetéről. – Na, majd ha ma hazaérek a kirándulásból, lejövök, és szépen kitakarítom a tárolót. – határozta el magát Réka, és vissza is terelte gyorsan a gondolatait az eredeti kerékvágásba: – Valószínűleg a Pali bácsi valamikor 16 óra és 19 óra között ért haza (mert a kerékpárja még nem volt a tárolóban, mikor Réka a sajátját 16 óra előtt pár perccel beállította, és lezárta). A Benő bácsi pedig este 19 órakor a hazaérkeztekor már nem bírt a földszinti lakásába bejutni a folyosón eldőlve otthagyott kerékpártól. Bizonyára mikor begurult a sötét lépcsőházba – azokban a pillanatokban, még mielőtt Réka a második szinten világítást nem kapcsolt – még épp nem láthatta a sötétben az ott heverő kerékpárt, de még az is lehet, hogy a kerékpár a fal mellett állt, és ő borította véletlenül fel (mert hiszen korábban nem hallott csörömpölést, hanem most, közvetlenül ezelőtt). Lehetséges. Az volt tehát az a zaj, amikor a lépcsőház világítását felkapcsoltam – morfondírozott Réka – amikor a Pali bácsi kerékpárja eldőlt. És mi volt a másik zaj, utána? Ó, a csudába, hát, ha a kerékpár eldőlt, akkor valószínűleg a jó öreg Benő bácsi valahogy csak odébb kellett, hogy lökdösse az útjában heverő kerékpárt, hogy be tudjon tőle a saját lakásába jutni. Aztán pedig valószínűleg ő volt az is, aki aztán ezt követően – talán mérgesen – becsapta maga mögött a lakásajtót. Kész csoda, hogy Béláék, a Benő bácsi új szomszédjai ezt nem hallották. Mert biztos kíváncsiak lettek volna, és kinéztek volna a folyosóra, hogy ki, és mivel zajong. Vagy épp nem voltak otthon, vagy az is lehet, hogy csak Rékának tűnt a lépcsőházban mindez hangosnak.
Béla és a barátnője, Abigél, egyébként fiatal pár, nem rég költöztek a házba. Nem sokat találkoznak Réka és ők, nem sokat beszélnek egymással. Ezért aztán még nem is sokat tud róluk Réka. Béla egy közeli, nagy lakótömb építkezésén dolgozik, hétvégenként majdnem mindig munkában van, a barátnője pedig gyakran éjszakás. Alighanem náluk meg ezért van most a lakásban csend. Béla dolgozik, Abigél meg biztosan alszik.

   Közben leért a kerékpártároló helyiség elé, és megállapította, hogy a kerékpár nincs már ott, tehát Pali bácsi vélhetőleg jó korán elindult ma hazulról. Majd szórakozottan még odébb rúgott valami kis sötét piszkot a földön, és kulcsával hangtalanul kinyitotta az ajtót. Belépett az ablaktalan helyiségbe, és villanyt kapcsolt.

   A kerékpárja nem volt ott.

II.

   Réka értetlenül nézett körbe. Pedig tegnap itt hagyta a kerékpárját, ott, szemben, a szemközti falnak támasztva, és lelakatolva.
Szereti azt a helyet, mert az öreg Palit sem zavarja a bizonytalan közlekedésében. A másik kerékpár viszont, a Pali bácsi sötétzöld kerékpárja, ott állt a helyiségben. Bal kéz felől. Ahogy rendesen. De Rékáé nincs itt. Réka most ismét visszaemlékezni igyekezett: az első keréken át átfűzte a lánccal, és a lakatot is rázárta. Mint mindig. Eddig már többször is gondolta, hogy itt a biztonságos tárolóban felesleges volna lezárva tárolnia. De így volt nyugodt, hogy mindig ide bezárta, és le is lakatolta. Nem olcsó kerékpár. Sokáig gyűjtötte rá a pénzt, mire tavaly megvette. Szóval úgy hagyta itt, lelakatolva, tegnap 16 óra előtt pár perccel. Szinte pár órája. És most nincs itt. Döbbenten, földbe gyökerezett lábbal állt az ajtóban. Be sem lépett a tárolóba. Nem volt miért…
És most ismét eszébe jutott a tegnap esti furcsa történés. Cikáztak a gondolatai. Mintha egyik gondolat a másikat akarta volna csak utolérni.
És már tudta, hogy előző este az bizony nem a Pali bácsié, hanem az ő kerékpárja volt, ami akadály a Benő bácsi elé került tegnap este a lépcsőházban. De hogy került oda? És most hol van?
Tanácstalanul, mozdulatlanul állt az ajtóban. Szédülni kezdett.
Összeszedve magát villámgyorsan egy karnyújtással leoltotta a világítást, és hátrálva kilépett a helyiségből, visszazárta az ajtaját, és zajtalanul, egy macska fürgeségével szelte a lépcsőket visszafelé a lakásába.

III.

   Azonnal hívta a rendőrséget, és jelentette a fél éves, sötétkék metál színű 14 sebességes verseny-kerékpárjának az eltűnését.

   A nyomozók a következőket állapították meg:

   A kerékpártároló helyiség zárja sértetlen, rongálásnak nyoma nincs. Más bejárata, vagy más nagyobb nyílászárója nincsen a helyiségnek. A tároló továbbá mindig zárva van tartva. A házban lakóknak mindenkinek van hozzá kulcsa. Réka kerékpárjának a láncát a nyomozók a lakattal együtt a helyiség átvizsgálásakor megtalálták – éles szerszámmal elvágva – a tároló helyiség villanykapcsolója alatt a földön, egy kartondobozban. A tároló padlójának porában pár élesen kirajzolódó gumitalpú bakancs lábnyomait találták. A lépcsőház földszintjén és a tároló helyiség előtt a tiszta lépcsőházban homokos-poros, nyomokban fehér szemcsés kevés elmaszatolódott lábnyomot találtak. És pár nyomot még, ami a kerékpár kerekeitől származhatott. Az ajtó előtt pedig találtak több alig látható, és a sarokban egy nagyobb, kb. 1 cm-es sötét metálkék festékzománc darabot. Megállapították, hogy a lépcsőházi bejárat kívülről semmiképp nem nyitható, vagy csak ugyanazzal a kulccsal, ami a lakást is nyitja.

   Majd a lakók, és hozzátartozóik meghallgatása után kiderült, hogy Réka is jól ismeri őket, és minden információja helytálló. Továbbá kiderült még, hogy előző nap Joli épp végére ért volna a felmosásnak, amikor Pali bácsi hazaérkezett. A kerékpárját betolta a tárolóba, majd még többször leejtette a kulcscsomóját, mielőtt sikerült volna bezárnia a tároló ajtaját, aztán dülöngélve, de egyenesen felment a lakásába. Joli ezt követően a földszintet ismét felmosta, majd távozott.

   A nyomozók ezután megtalálták az egyik lakásban a poros talpú bakancsot is, és ugyanott Réka kerékpárját is.

A kérdés: Kinek a lakásában volt Réka kerékpárja, ki volt a tettes?