Van úgy, hogy egy vers nem mondja ki, mégis kimond valamit.

Ebben a költeményben a sorok őrzik annak a nevét, akinek hangja ma is ott rezdül a magyar líra mélyén.

Ringó időben is megőrzi fényét a szó,
Ahogy a lélek mélyén lassan megérik a csend,
Dallá simul minden emlék, ha szelíden ér hozzád,
Néma percekben is ott lüktet a remény,
Ódon tájakon át is hazatalál a gondolat,
Tiszta szívedben újra meg újra felragyog a múlt,
Idézve mindazt, amit ember őrizhet magában.

Megoldásként egy nevet várunk beküldeni.