Új sorozatunkban egy-egy folyó mesél ma­gá­ról. Ahol mint a mederben, úgy te­re­lő­dik a szö­veg sodrása, hogy ne csak szép legyen, hanem célba is érjen.

Játékunkban mindig a megadott leírás alapján a folyóra, pontosabban a rejtélyes vízfolyamra kell ráismerni, és meg­ne­vez­ni azt.

Kezdhetjük? 🙂

Én két különböző színű – egy sötét és egy világos – hegyi ág boldog ta­lál­ko­zá­sá­ból szü­let­tem a magas bércek között. Kezdetben ro­ha­nó és féktelen voltam, de mire elértem a vég­te­len síkságot, lelassultam, és a kanyargós lustaságomról váltam híressé. A legenda sze­rint egy éhes szamár szántotta ki a medremet, azért lettem ilyen csapongó. Hatalmas át­a­la­ku­lá­son mentem keresztül: a történelem során több száz kanyaromat vágták le, hogy meg­sze­lí­dít­se­nek, és még egy hatalmas mesterséges ta­vat is elneveztek rólam. Bár a finom, sárgás hordalékom miatt a költők egy hajszínnel il­let­nek, a történelem során megmutattam a ha­ra­gos arcomat is: a 19. század végén szinte tel­je­sen elmostam a partjaimon fekvő palotás nagyvárost, amelyet aztán a romjaiból, vi­lág­mé­re­tű összefogással kellett újjáépíteni. A ne­vem egy ősi vaskori szóból ered, de az itt élők szívének én vagyok a „legmagyarabb” folyó.

Találd ki, ki vagyok!