(Nem tévedés, a “Szombat esti láz” sorozatunk e 104. része nincs időszakosan lezárva, mivel ezzel lett a sorozat 2 éves.)

   Felbolydult az egész Akácos út és a környéke. Eltűnt a híres keramikus, Ker Ami Kusán féltve őrzött értékes kínai kerámia vázája.
Már folyik a nyomozás.
Éppen a keramikust és szomszédjait hallgatja meg a nagy hírű és nagy bajuszú nyomozó, Valós Ágost, a segédje pedig, a szótlan Ir Kálmán jegyzetel mindent, ami elhangzik.

Ker Ami Kusán ízlésesen megépített és szépen karbantartott nagy és magas családi háza közvetlenül a járda mentén, az Akácos út és a Zsák utca sarkán áll. A házhoz igényesen rendezett tágas hátsókert is tartozik, szinte egy egész liget. Hatalmas platán, gyönyörű páfrányfenyő, magas kőris, bálványfa, vörös tölgy, hárs és liliomfák szegélyezik a kis terméskőjárdácskákkal tagolt üde zöld pázsitot. Az ember teljesen egy arborétumban érezheti magát. Éppen csak a földbe leszúrt kis információs táblácskák hiányoznak a növények latin neveivel. A fák tövében gyönyörű dús lombozatú cserjék és futóborókák, és számtalan ezer színben pompázó virág. Hatalmas levelű páfrányok, hortenziák és liliomok, kankalinok, levendulák. Egy kertészetnek büszkeségére válna. A pázsit közepén kancsó alakú, homokszínű kerámiából csorog alá és szórja szét a közel méter magas kerti csobogó a páráját, és csillogtatja a kertbe beszűrődő napsugarakon virgoncan táncoló csillámló vízcseppjeit, mint apró kristályszemeket. A pázsit jobb szegletében kisebb téliesíthető stabil faszerkezetű pavilon áll szintén fa asztallal és székekkel, kerámia grillezővel, kenyérsütővel. Látszik, hogy saját készítésű, egyedi munka mindegyik. A pavilonnal ellentétes sarokban a telek hátsó kisebb bejárata, egy fekete kovácsoltvas kapu. Körötte és fölötte a kapu formáját követő ívben formára vágott kövér gyöngyvesszősövény.

Ha kilépünk ezen a kiskapun, a Zsák utcában találjuk magunkat, az Akácos úti saroktól körülbelül 60-70 méterre. Az utcának ezzel a kapuval szemközti oldalán Kala Pál háza áll. Alapvetően szintén egy igényes és szép, teraszos ház. De a házon kívül-belül és a kertben is mindenütt talán túl sok is a díszítő elem. Kala Pál állandóan fúr-farag, szerel, barkácsol valamit. A háza tömve különféle saját készítésű dolgaival. Némelyik értékes, míg másik csak tűzrevaló kacat.
Kala Pál kertjében gyümölcsfák állnak és haszonnövények, imitt-amott virágágyásokkal, filagóriákkal, kerti bútorokkal és sok kerti törpével tarkítva.
Ker Ami Kusán telkének a másik, a főbejárata, az az Akácos útról nyílik. Ott van az autóbejáró is a zárt garázsba. A garázs és így annak a bejárata is közvetlenül a járda mellett van, a házzal egy vonalban. A lilaakáccal befuttatott garázs kívülről nem is látszik annak ami, ismeretlen külső szemlélő azt gondolhatja, ez egy kertbejárati lilaakáccal vastagon benőtt széles nagy mahagóni színű tolókapu. Végül is sokat nem tévedne vele, mert valóban ki lehet menni belőle a kertbe is egy hátrafelé nyíló ajtón. De van az építményen még ezen kívül is egy ajtó, az pedig a házba nyílik.

Az Akácos úton a lilaakácos garázzsal átellenben áll (valahol) Eld Ugod háza. Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy Ker Ami Kusán telkével szemközti telek az Akácos út átellenes oldalán Eld Ugodé. Az ő háza és telke jóformán mindenben ellentéte Ker Ami Kusán terciájának. Eld Ugod háza tömzsi, alacsony és kívül-belül sötét, a kertje viszont hasonlóan rendezett, mint Kala Pálé, feltéve, hogy leszámítjuk ennek az előkertjét, annak meg a giccseit. Merthogy Eld Ugodnak van egy buja dzsungelszerű előkertje is. És mivel az ő háza eleve bentebb is épült az utca vonalától, ezért Eld Ugod házát nem is látni az utcáról. Jatagánt kellene talán annak használnia, aki azon a dzsungelen keresztül legalább egy ablaknyi, de minimum két kíváncsi szemnek elegendő szabad teret szeretne. Persze, kapuja neki is van, de mivel autója nincs és nem is volt, ezért autóbejárója sincsen. Egy kisebb kapun lehet az utcáról a telket és a házat megközelíteni. De ezen a kapun belépve elnyeli a belépő látogatót a borostyánok, japánbirsek, aranyesők, somok, tamariskák és egyéb más cserjék egyébiránt szép zöld és egészséges, de szinte áthatolhatatlanul vadul elburjánzott vad hada.

Az Akácos úton Ker Ami Kusán közvetlen szomszédja Vicc Elek. Vicc Elekről nincs sokat mit mondani. Nem beszél sokat, átlagos ember, átlagos a környezete is. Fehér falú, kisebb cseréptetős háza van, a ház mellett egy egybeállós kis garázzsal. Szomszédjaival ellentétben viszont neki van egy kutyája, egy krémfehér szőrű, játékos Labradoodle keverék. Vicc Elek kertje gondozott, és nem túlgondolt. Kevés kerti bútor, gyümölcsfák, díszfák, kevés cserje, haszonnövények. Egy átlagos ember, dzsungelek vagy arborétum nélkül. Bocsánat, de nem, mégsem. Mert Vicc Eleknek a háza mögött egy kisebb, télire lefedhető épített úszómedence van. Na, azért nem nagy, nem egy uszodaméret, de azért 1-2 karcsapást le lehet benne tempózni, ha fűnyírás után, vagy más napi munka után úszásban kívánná magát felüdíteni.

Van még egy szomszédja Ker Ami Kusánnak, az Akácos út – Zsák utca átellenes sarkán álló házban, Közel Acél. Közel Acél is magányos farkas. Középtermetű, sportos alkatú, igencsak mogorva ember. De Ker Ami Kusánnal mégis jól kijön. Hatalmas dzsippel közlekedik, ő erdész. Szokott olykor Ker Ami Kusánnal kerámia égetéséhez való fával üzletelni. A háza szarvasagancsokkal, kitömött állatokkal, erdei festményekkel, és fafaragásokkal van tele. A telkén nem igen említésre méltó, elhanyagolt kert elhanyagolt növényekkel. Nem gondozza őket, nincs rá ideje. A házában is sehol egy virág. Rendetlenség és néhol piszok. Tipikus legénylakás. Pedantériának, vagy női kéznek itt semmi nyoma.

1.

– Tehát – kérdezte Valós Ágost Ker Ami Kusánt – azt mondja, hogy ma reggel vette észre a szóban forgó váza eltűnését?
– Igen, de én pontosítanék. Nem ma reggel észleltem. A váza ma reggel tűnt el. –
– Ó, igen. A váza hiányát nem ma konstatálta. Az értékes váza pont ma reggel tűnt el. – reagált gyorsan Valós Ágost, miközben ujjával intett Ir Kálmán felé, jelezvén, hogy ezt a pontosítást feltétlenül fel kell jegyeznie – Zörejre lett talán figyelmes, vagy egyéb módon vette észre a vázája eltűnését? Ugye, ez egy értékesebb kínai váza volt, ha jól tudom? – folytatta a nyomozó.
– Nos, igen, ez a váza a nappalim ékessége volt. És igen, nagy értéket képviselt, de én nem foglalkoztam ezzel. Nekem szeretett mesterségem miatt volt nagybecsű tárgyam. Kivételes és ritka mestermű ez a váza. Kevés van belőle a világon. Egy nehezen elsajátítható, különleges technikával készült, minőségi agyagból lehet csak elkészíteni, és a formázása is nem a megszokott módszereken alapszik, hanem… –
– Ha kérhetem – szakította félbe Valós Ágost a vélhetően túlzottan is beható szakmai előadást, és közben ismét intett hűséges segédjének, de most azért, hogy ezeket ne jegyzetelje -, maradjunk a kérdésnél.-
– Nos, hát, igen. Szóval, ez a számomra mindenféleképp értékes, és szakmailag rám mindenféleképp motiválóan ható kínai mázas váza ott állt… – és itt félbehagyva a mondandóját egy széles karlendítéssel a szomszédos, tágasabb, és ha lehet még világosabb helyiség felé mutatott, majd mondatát másképp folytatta – … a nappaliban. Mert ez, ahol éppen állunk, ez nem a nappali. Ez a társalgó funkcióját tölti be. –
Valós Ágost arcán kisebb méltatlankodás és bosszúság futott át, de aztán hamar el is tűnt róla. – Megmutatná nekünk, akkor kérem, azt a helyiséget is, ahol a váza ténylegesen állt? –
– Természetesen. – mozdult meg és indult máris előre Ker Ami Kusán a szomszédos nappaliba – Kérem, akkor jöjjenek át a nappaliba. –
Mikor Valós Ágost belépett, onnantól kezdve szinte nem is volt több kérdése azt illetően, hogy a keramikus miképp fedezte fel kedvenc vázája eltűnését.
A vélhető tetthely területén a mogyorókrémszínű szőnyegen kiszóródott virágföld, széttört virágcserépdarabkák, törött élővirágok lehangoló látványa fogadta a belépőket.
– Gondolom ezt nem ön csinálta… – kérdezte erőltetett mosollyal a nyomozó a nagy bajuszát ezzel megemelve kissé, amitől kissé komikussá vált -, kár volna ezért a páratlanul szép szőnyegért. – És mivel a saját lakásában is ilyen első osztályú szőnyegek borítják a padlót, le is hajolt, hogy nyitott tenyerével érinteni tudja ennek a kellemes puhaságát is.
Egy pillanatra Ker Ami Kusán lebénult és némán állt az érdekes humorral átitatott kérdéstől és a jelenettől, de aztán mint akit méhecske szúrt, kiáltott fel:
– Vigyázzon, a virághoz ne érjen! –
De már késő volt, a nyomozó a kezében egy kókadozó, törött szárú leveles virágdarabkával állt fel, és fordult kérdő tekintettel Ker Ami Kusánra. Akár egy gyerek, akit épp valamiért megszidtak, de fogalma sincs róla, hogy mi rosszat követhetett el.
– Tisztelt Uram, segédem a beléptünkkor azonnal lefényképezte a helyszínt, nincs oka az aggodalomra, biztosíthatom, hogy értem a dolgomat. E tekintetben aggodalomra semmi oka. A padló szőnyegének pusztán a tapintása, és egy ártatlan virág elmozdítása nem fogja a nyomozásomat megakadályozni. –
Ker Ami Kusán végighallgatta illedelmesen a nyomozót, majd zavartan a torkát köszörülve, mint aki egy hosszabb monológba akar belefogni, csak ennyit mondott csendben:
– Az egy szobai kankalin. Bőr irritációt okoz. Nem ajánlott kesztyű nélkül érinteni. –
– Ó! – A nyomozó most nem tudta meglepettségét eltitkolni. Miközben Ir Kálmán feléje nyújtott egy kendőt, amelybe belehelyezte a virágot, még valamit a tenyerében észrevett. Azt kis zacskóba rakták a segéddel, és a nyomozó érdeklődő tekintetét ismét Ker Ami Kusánra szegezte.
– Nos, igen – kezdett neki a keramikus – , remélhetőleg Ön személy szerint nem allergiás ennek a virágnak a nedvére. Ám ha mégis, akkor rövidesen kiütések és csúnya hólyagok lesznek a kezén. Feltéve, persze, ha Ön erre allergiás. De ugye, nem tudni. –
– Vagy úgy… – mondta Valós Ágost, és nem titkolt kíváncsisággal leste nyitott tenyerét és az azon várható elváltozások megjelenését, majd folytatta: – és mondja csak, hol is állt pontosan ez a virág, illetve a váza? De még mielőtt erre válaszolna, előbb hadd kérdezzem meg: Ön egyedül él ebben az óriási házban? –
– Igen, már 5 éve teljesen egyedül. –
– Bejárónő? –
– Nincs bejárónőm. –
– Maga tartja rendben ezt az egész házat? – Valós Ágost hangjában kétség és elismerés is bujkált egyszerre.
– Igen. Szeretem a rendet és tisztaságot. Megtartani és megteremteni is szeretem. Szerintem jó, ha mindennek meg van a maga helye. Precíz ember vagyok. –
– Kis házi kedvence csak van? –
– Mármint háziállatra gondol? Nem, nem tartok, és nem is tartottam sem kutyát, sem macskát, vagy bármi mást. Aranyhalakra gondoltam a kerti csobogómhoz, de arról is lebeszéltem magam. A kertembe látogató madarakat, sünöket, mókusokat és egyéb állatkákat leszámítva én itt, a házamban illetve az egész ingatlanomon egyedül élek, magam vagyok. –
– Értem. – mondta elgondolkodva Valós Ágost – Így akkor ennek megfelelően az imént a szőnyegén talált állatszőrt rögvest el is küldjük laborelemzésre. Amíg a segédem ezt elvégzi, kanyarodjunk is vissza a korábbi kérdéshez. Hol állt tehát a kérdéses váza? Gondolom, ugye, ott a falban?- biccentett a fejével a nappali falában lévő falfülke felé.
– Igen, ott állt a nappalim falában lévő falfülkében, és körülötte álltak a most földön heverő kankalinok. A falon pedig ott van a falfülke mellett jobbra közvetlenül a ház riasztója, amit esténként lefekvés előtt bekapcsolok, reggel pedig átállítom nappali üzemre. Ezt ma reggel is elvégeztem. Akkor még minden rendben és a helyén állt. -–
– Ir Kálmán, kérem – fordult a nyomozó a segédje felé -, elkészült már a szőrszál beszkennelésével és elküldte azt a laborba? Mert most ismét szükségem van magára. Kérem, jegyzeteljen és fotózzon tovább. Köszönöm. – majd ismét a keramikus felé fordult – Tehát Ön minden reggel és este kezeli ezt a szerkezetet. És mikor szokta ezt tenni? Pontosabban, ugye, ami bennünket most érdekel, hogy ma reggel ezt pontosan mikor tette, és mi történt az után? –

2.

Ker Ami Kusán nem várt a válaszával sokáig. Ő már régóta szigorú rend szerint éli napjait. Reggel 6 órakor kel, elvégzi a szokásos fitten tartó tornagyakorlatait és testápolási szükségleteit, majd pontban 7 órakor megreggelizik. A reggeli elfogyasztása előtt kapcsolja ki az éjjeli riasztót, és még kimegy a friss reggeli újságokat behozni, és aztán leül a reggelit elfogyasztani. Szereti a reggeli közben a napi híreket végiglapozni. Nála így kezdődik minden nap. Illetve minden hétköznap. Mert hétvégén nem jönnek reggeli napilapok. De hétvégente és ünnepnapokon is minden ugyanígy zajlik, csak épp az olvasnivaló behozatala nélkül. Azután 9 órakor elindul a műhelybe alkotni.
– De ma nem ment el. – jegyezte meg Valós Ágost.
– Nem, ma valóban nem, mert közben ez történt. –
– És mikor fedezte ezt fel? Mi történt még a mai reggelije elfogyasztását követően? –
– Ma péntek van. Péntekenként mindig hoznak hűtőautóval a közeli tehenészetből tehéntejet, olykor túrót, tejfölt, más tejtermékeket is. Nem tudok tej nélkül élni. Én nem kávézom. Én tejet iszom. –
Valós Ágostnak egész jól működik az „én már semmin nem csodálkozom” arckifejezés felöltése is. A tejivás, mint szenvedély. Tulajdonképpen ezzel is minden rendben van.
– És mikor szokott érkezni a tejszállító autó? – tette fel újabb kérdését a nyomozó – Ha jól sejtem, mindig ugyanabban az időpontban kell, hogy érkezzen. Hiszen különben Ön honnan tudná, hogy mikor számítson rá. Nemde? –
– Igen, ez valóban így van. Minden pénteken pontban reggel 8 órakor érkezik az autó. Játszik egy dallamot, amivel jelzi, hogy megérkezett, és itt áll meg pont az én házam előtt. A garázstól kicsit odébb, de a Zsák utca sarkától még jóval idébb. –
– Világos. Akkor Ön kimegy, behozza a tejet, az autó elmegy. És aztán mi történt? – kérdezett ismét a nyomozó.
– Majdnem így szokott zajlani. De nem pontosan. Kimegyek, igen, de nem jövök be azonnal a megvásárolt áruval. –
– Nem? –
– Nem. Beszélgetni szoktunk az árussal és a szomszédokkal. –
– A szomszédokkal? Ők is vásárolnak az autóról? A szomszédjai is ekkora tejkedvelők? –
Ker Ami Kusán most először nevette el magát. Úgy tűnt, kezd a helyzetben feloldódni.
– Nem tudom, mennyire tejkedvelők, ilyen téma nem szokott felmerülni, a napi sajtót szoktuk megbeszélni. –
– Világos. – mondja elgondolkodva a nyomozó – Tehát péntek reggelente kisebb utcagyűlést rendeznek a háza előtt. Világos. És ez így volt ma is? És mennyi időt tölt el így a tejárussal és a szomszédokkal eszme-cserélve az utcán? –
– Nem szokott nagy csoportosulás lenni, mert nem is veszünk mind a környékről tejet. Például Eld Ugod és Vicc Elek eddig még soha nem jött ki az autóhoz. Még egyszer sem fordult elő. Ma Kala Pál nem jött ki a tejes autóhoz. Pedig ő szokott még. – mélázott el közben a keramikus – Közel Acél volt kint még ma reggel, de ő meg megvette a tejet, és máris ment haza, valami sürgős dolga akadhatott, eléggé sietett. A tejessel váltottunk még pár szót. 5 vagy 10 percet szoktam kint időzni. És ez ma sem tartott tovább. –
– És az után? Bejött és így találta a nappaliját? –
– Igen, pontosan. –
– De a házban nem volt magán kívül akkor sem senki? –
– Nem, senki. Magam voltam a házban. –
– Mi a helyzet a bejáratokkal? –
– Három bejáratom van. Egy, amin Önöket beengedtem, ezen megyek ki a reggeli lapokért és a tejes kocsihoz is. Szóval, ha nem autót használok, és ha az Akácos úton van dolgom, ezt a bejáratot használom. –
– Mert amikor autóval indul el, akkor az átjáróajtón és a garázskapun keresztül közlekedik? –
– Igen, így van. –
– Világos. – Ir Kálmán ujjai alatt szinte füstölt már a jegyzetfüzet, de Valós Ágost figyelmét semmi nem kerüli el, és tovább kérdezett: – Mintha három bejáratot említett volna. –
– Igen, a harmadik a kertből nyílik a Zsák utcára. –
– Vezessen oda, kérem. –

3.

Hátramentek az impozáns kerten át a Zsák utcára nyíló fekete kovácsoltvas kapuhoz. A nyomozó és segédje nem győzte a rövid sétájuk alatt is a kert nyújtotta látványt méltatni „csodás”, „felemelő”, „mesés”, és hasonló jelzőkkel. A kapu kialakítása pedig egyenesen elkápráztatta őket a mesterien ívre nyesett erős és szép zöld gyöngyvesszősövénnyel. Oly annyira, hogy a nyomozónak, akinek pedig semmi nem kerülheti el a figyelmét, majdnem belelépett a kaputól balra eső, magokkal megszórt friss ágyásba. Mint a keramikus eztán elmondta, tegnap délután ásott ki onnan egy hortenziabokrot annak megbetegedése miatt, és egyelőre pázsit fűmaggal szórta be a helyét. Az ágyásban egy jókora bal lábbelinek a lenyomata volt kivehető. A cipőlenyomat felső harmadán egy furcsa haránt csíkkal.
A nyomozó azonnal kérte segédjét, hogy segítsen neki a lábnyomot megmérni. 32 cm hosszúnak mérték a teljes nyomot. A mérőszalagot ezt követően lefektették a pázsitra, és mind a hárman egymás után mellé álltak. Mindhármuk cipőtalphossza rövidebb volt egy vagy két centiméterrel, mint a mért nyom. Most arra kérte Valós Ágost a segédjét, hogy vizsgálja meg jobban a friss földhantok által kirajzolt cipőnyomot, vegyen róla mintát, leginkább az érdekes haránt húzódó vonal miatt, amíg a Ker Ami Kussal a kis vaskaput megnézik.
A kis kapu könnyedén és hangtalanul nyílt.
– Nem szokta bezárni? – kérdezte a nyomozó.
– Nem, ezidáig nem volt miért bezárjam. Csak belülről nyitható a tolóretesz, nézze, kívülről nincs a retesznek nyitási lehetősége. –
– Igen, valóban. Ki szokta még ezt a kaput még Önön kívül használni? –
– Nincs tudomásom róla – válaszolta a keramikus -, hogy mostanában ezen a bejáraton rajtam kívül más közlekedne. –
– Próbáljuk ki kérem – indítványozta a nyomozó -, hogy én itt kint maradok a kapun kívül, Ön pedig bemegy, és visszareteszeli a kaput. Én meg megpróbálom kívülről kinyitni. –
Így is tettek. Kiderült, hogy a kapu egy résén, ha nehezen is, de ügyeskedve úgy be lehet nyúlni, hogy a reteszt ki lehet játszani a helyéből, és az kienged, a kapu kinyílik. A nyomozó bejutott.

4.

Éppen itt tartottak, mikor az utca túloldaláról egy nyurga ember lépkedett át oda hozzájuk az arcán és a mozdulataiban nem titkolt kíváncsisággal. Kala Pál volt az.
Ker Ami Kusán elmondta pár szóban szomszédjának, hogy hogyan járt, majd bemutatta őt a nyomozónak, Valós Ágostnak. A nyomozó a bemutatást követően azonnal sűrű elnézések közepette, de arra kérte a szomszédot, hogy álljon az azóta is a pázsiton heverő mérőszalag mellé. Az eredmény meglepő volt, Kala Pál lába a vizsgált mérettől is hosszabb volt! Nem tudták a jelenlévők titkolni a meglepődöttségüket, mire Kala Pál elmondta, hogy, igen, neki sajnos átlagon felüli, 50-es a lábmérete.
– Tehát az Ön lábmérete 50-es. Az enyém 42-es – morfondírozott Valós Ágost – Ker Ami Kusán, az Öné mekkora is? –
– 44-es. –
– Akkor tehát ez a cipőméret, aminek a lenyomatát itt találtuk, az akkor 46-os, vagy 48-as lehet csak. – állapította meg a nyomozó.
Amikor itt tartott, hívták a telefonján a laborból. Már készen is van a beszkennelt szőrszál vizsgálata. A szőrszál egy göndör, világos krémszínű szőrű, fiatal uszkár vagy hibrid kan kutyától származik. A cipőlenyomat vizsgálatát is közlik pár perc múlva, annak a feldolgozása még folyamatban van.
– Ker Ami Kusántól tudom – kezdett bele a mondandójába a telefonhívás befejezése után a nyomozó -, hogy Önök péntekenként szoktak reggel 8 órakor tejvásárlás céljából találkozni. –
– Így van. – válaszolt készségesen Kala Pál.
– De pont ma reggel Ön nem volt jelen e „tejes gyűlésen”. –
– Igen, ez is pontosan így van. – válaszolt Kala Pál, és szinte nevetve folytatta – Egyszerűen elaludtam. Én nem élek olyan katonás életet, mint a kedves szomszédom, már ne is haragudj Kusán – fordult közben a keramikus felé -, hogy így kimondom, de itt mi mind úgy gondoljuk, hogy túl szigorú és katonás vagy magaddal és a környezeteddel szemben is. Olykor megengedhetnél magadnak egy kis lazítást vagy reggeli elalvást te is. Nem, mint a seregben: Ki az ágyból, lusta nép! Na, de ez nem az én dolgom. Szóval, igen, én lazább életet élek, mint Kusán barátom. Olykor későn fekszem és későn kelek. Gondolom, azt fogja kérdezni most tőlem, kedves khmm… őőő… Valós Ágost nyomozó úr, hogy ki tudja nekem az én alibimet igazolni? Hát, azt bizony senki. Mi itt a környéken mind agglegények vagyunk, magunk élünk. Így, ha valamit csinálunk vagy épp nem csinálunk, azt senki nem látja, és ami fő, hogy nem szól bele! – és már megint nevetett.
– Világos. – konstatálta a hallottakat a nyomozó – És ha a helyzet így áll, hogy nincs aki az alibijét a kérdéses időszakban igazolni tudná, akkor ezt természetesen én hiába is akarnám erőltetni. De most, ha megengedné, átmennénk Önhöz körülnézni.
Kala Pál nem bánta. Így aztán a nyomozó és segédje átmentek a Zsák utca túloldalára, körülnéztek Kala Pál házában, kertjében. A keresett vázának nem volt semmi nyoma. Csak giccseknek szerte szét, amelyek közül némelyiket nagyon büszkén mutogatta Kala Pál, és ecsetelte készítésének körülményeit vagy fortélyait. A házban nyomvonalakon lehetett csak a felhalmozott holmik közt közlekedni. Valós Ágost ellenőrizte még, hogy milyen Kala Pál házának egyes részeiből és kertjéből az Akácos útra és Ker Ami Kusán házára való rálátás, különös tekintettel a bejáratokra és a nappali ablakaira. Megállapította, hogy nincs olyan pont a telken a terasz és a kert ellenére sem, ahonnét ezeket a fontos és érzékeny pontjait Ker Ami Kusán házának jól, vagy akár látni lehetne. Még megkérdezte a nyomozó Kala Pált, hogy mindettől függetlenül nem látott vagy nem tapasztalt-e mégis a mai nap vagy akár tegnap bármi szokatlant Ker Ami Kusán háza és annak bejáratai körül, de határozott nem volt a válasz.
Búcsúzóul Kala Pál megkérdezte a nyomozótól, hogy elhagyhatja-e az országot, mert lehet, hogy kiutazna üzleti ügyben Kínába. A nyomozó értette a humort, így csak annyit válaszolt, hogy „szabad ember”.

5.

Ahogy kijöttek Kala Pál házából, éppen hazaérkezett a szemközti szomszéd, Közel Acél a dzsippjén. Most sem volt barátságosabb, sőt még mogorvább volt talán a megszokottól is. Valami bosszúság érhette. Nehéz dolguk volt így vele a nyomozónak és segédjének, de leginkább a nyomozónak. Azért csak sikerült rávenni őt az együttműködésre, mikor elmondták, hogy milyen okból kell zavarják. – Ja – mondta Közel Acél -, ha az ügy Ker Ami Kusán barátom érdeke, az persze egész más. –
Ezért aztán megkérdezte először is az erdészt Valós Ágost, hogy mi oka volt a reggeli szokatlan sietségének. De mint kiderült, csak halaszthatatlan egészségügyi oka volt, amit férfi létére senkinek orrára kötni nem kívánt. Az orvos szerint pedig alighanem csak a tegnapi gombapörkölt okozhatta. Merthogy most ért vissza azóta épp az orvostól.
Ezt követően még megkérdezte és megnézte Valós Ágost Közel Acél cipőméretét, az 44-es. És ellenőrizte nála is amit Kala Pál házának és kertjének egyes részeiről megvizsgált, mégpedig az Akácos útra és Ker Ami Kusán házára való rálátást. Különös tekintettel a ház bejáratait és a nappalinak az ablakait. De Közel Acél házából Kala Pál háza takarja a Zsák utcai hátsó kapura való rálátást, a nappali ablakaira való rálátást pedig egy nagy mogyoróbokor gátolja Közel Acél telkének az utcasarok felé eső szegletében. Így itt is meg kellett Valós Ágostnak állapítania, hogy ezen az ingatlanon sincs olyan hely, ahonnét Ker Ami Kusán házának ezeket a pontjait a szomszéd jól láthatta volna, vagy egyáltalán láthatta volna, ha az nem az egészségügyi problémáival lett volna éppen lefoglalva.
Ismét hívást kapott Valós Ágost, a labor kereste őt, kianalizálták a beküldött jó minőségű képeket a cipőlenyomatról. Férfi bakancsnak a lenyomata, az biztos. Pontos méretet nem tudtak megállapítani, talán 48-as, de lehet akár 50-es is. A talp anyagára vonatkozó információt annyit tudtak mondani, hogy valamiféle gumitalp lenyomata. A haránt vonal a lenyomat felső harmadán arra utal, hogy a cipő talpa keresztben eltörött. A viselője alighanem egy nehezebb súlyú férfi, és a lenyomat futás közben keletkezett. Pontosabbat megállapítani a fotóanyag kevés.
Mivel Közel Acél arca kezdett megint a sápadt hold képére változni és láthatóan ismét bélbántalmak gyötörték, jobbnak látták Valós Ágost és segédje a házból sietve távozni.

6.

– Mit gondol, Ir Kálmán, kedves kollégám? Ön szerint van bármi reményünk ezt felgöngyölíteni? Mindenütt csak zsákutcába jutunk. – és elnevették magukat, mert mindeközben már épp szemközt álltak a Zsák utcával. Ir Kálmán épp nekifogott volna már, hogy szóljon bármit, és elmondja véleményét, amikor egy vadul száguldó kiskutya majdnem fellökte őt nagy játékosságában.
– Ó, elnézést kérek! – szaladt a kutya nyomában jócskán lemaradva pórázzal a kezében egy nagydarab fiatalember, majd így folytatta – Fifi! Vissza! Hozzám! –
A kutya továbbra is jókedvűen ugrálva és nyelvlógatva rohangászta körbe Valós Ágostot és Ir Kálmánt. Rá sem hederített gazdája hívó szavára.
– Fifi! Lábhoz! –
Na, ez hatott. A játékos kiskutya zavartalan kedvvel és lelkesedéssel nyargalt vissza gazdája felé, csak úgy lobogott futtában, csak úgy ragyogott a szép tiszta szőre a napsütésben. A gazdája hamar marjánál megfogva a pórázt ráerősítette.
– Még egyszer elnézést kérek, még szoktatom a sétához és az emberekhez. – közben már odaért a nyomozóhoz és segédjéhez – Ugye nem tett kárt? –
– Minden a legnagyobb rendben. – válaszolt Valós Ágost – Szép kiskutya. És igen játékos, amint látom. Nem ismerem a fajtáját, bár nem is vagyok nagy kutyaszakértő. – Ő egy 7 hónapos kan Labradoodle. –
– Ó! – szaladt ki önkéntelenül a nyomozó száján – Elnézésemet kell kérnem, de mi nem vagyunk itt ismerősök. Ön itt lakik valamelyik utcában? –
– Igen, itt, az Akácos úton. Az enyém a baloldali második ház. Ott, az a cseréptetős fehér ház, mellette a kis garázzsal. Látják? –
– Nos, igen, látjuk. És ha nem veszi rossz néven, akkor megnéznénk a házát belülről is, ugyanis nyomozati ügyben vagyunk itt Ir Kálmán kollégám és jómagam, Valós Ágost, aki nyomozó vagyok. –
Nem lehet mondani, hogy a fiatalember nem lepődött meg, de mit van mit tenni, az ilyen meginvitáltatásnak nem célszerű nemet mondani. Ő is bemutatkozott, hogy ő pedig Vicc Elek, ha már neki bemutatkozott a két idegen. Aztán elment a nyomozó a segédjével együtt a fiatalember házába, aki közben folyton az izgága Fifit igyekezte kordában tartani, több-kevesebb sikerrel.
Amikor a házba értek és Fifi elrohanva birtokba vette a házat, a fiatalember lerakta a pórázt a kezéből. Akkor tűnt fel Valós Ágostnak, hogy a fiatalember kezén egy kötés van.
– Megvágta talán a pórázzal, vagy valami mással magát? –
– Nem, csak megégettem grillezés közben, de már lassanként múlik. –
– Elnézést kérek, bár én nem vagyok orvos, de azért szabad még ránéznem a kezére? Le tudná venni a kötést a kezéről? –
Vicc Elek egyre kedvtelenebbül reagált, de letekerte a kötést, és megmutatta a nyomozónak a kezét.
– Elmondaná, hogy égette meg, mert ez nem néz ki égésnek. Ezek nem égési hólyagok. Az égés nem ilyen  nyomot hagy. Nem szeretne Ön elmondani nekünk valamit? –
– Nem tudom, ugyan mit kellene elmondanom Önöknek. –
– Például azt, hogy hol volt ma reggel fél 8 és fél 9 között. – válaszolt szemrebbenés nélkül a nyomozó.
– Kérem, hagyják el a házamat! – váltott hangot Vicc Elek.
– Ker Ami Kusán házában járt ma reggel valaki, és elvitt tőle valamit, valami értékeset. Ez ügyben nyomozunk. És csak úgy, mint a szomszédai házában is ezt megtettük, szeretnénk Önnél is körbenézni. –
– Kérem, távozzanak! – a fiatalember egész kifordult magából, már Fifi is ott lihegett a lábainál, és vadul ugatni igyekezett, közben fel-felnézve gazdájára elismerésre várva, hogy jó csinálja-e épp, amit csinál.
Valós Ágos és Ir Kálmán jobbnak látták távozni, és majdnem felbuktak kifelé menet az ajtóban álló bakancsban, mire az talpával felfelé felfordult. Mindketten odapillantottak, de egyik sem szólt, kimentek. Majd pedig át az úton Eld Ugodhoz.

7.

Eld Ugod sokára jött ki a házából. Valós Ágost és Ir Kálmán el voltak képedve az öregúron. Fürgén jött ugyan az kifelé, de talán pont ezért tűnt olyannak a szövevényes kertjében szakállasan és véznán, mint egy jókorára nőtt manó. Átküzdötték magukat az előkert buja szövevényén, majd a házba érve Eld Ugod kedélyesen meginvitálta őket egy erős teára. A nyomozásban lassanként már elfáradó két férfi ennek nem tudott ellent mondani.
Kedélyesen elbeszélgettek a mai különös esetről és a kínai vázáról. Eld Ugod annak ellenére, hogy az előkert nem engedi őt az utcán történteket láttatni, nagyon jól értesült volt. De a ma reggelről ő sem tudott semmit, és hát ebből a dzsumbujból valóban nem is lehetne semmit látni, hiába lakik az utca elején. Hallani ugyan hallja péntekenként a tejes autó dallamát, mert a füle az még mindig nagyon jó, de tejallergiában szenved, a szomszédság meg nem érdekli. A dzsungelét meg nem is akarja levágatni. Már Közel Acél is felajánlotta neki, hogy rendbe teszi, de ő nem akarja. Jó ez így neki.
Eld Ugod is egyedül él. Se kutyája, se macskája. Volt neki mindegyik. Kutyája is, macskája is. Felesége is volt, de ahogyan nevetve mondta, fiatalsága is volt. Mindene volt, mostanra a bölcsessége maradt, és az emlékei. Kevés eszmecsere és teázgatás után Valós Ágost és Ir Kálmán elindultak Eld Ugodtól az Akácos út átellenes oldalára vissza Ker Ami Kusán házába, hogy elmondják neki, mire jutottak.

Mert már tudják, hogy ki volt a tettes. De még nem fedhetik fel. Majd holnap.

Másnap újra kijött Valós Ágost és Ir Kálmán egy házkutatási paranccsal a kezükben a gyanúsított házába, és az elrejtett értékes kínai vázát is megtalálták.

Kinek a házában találták meg, és milyen (legalább három) jelek vezették őket a helyes nyomra?