Mi más is lehetne ez a feladványsorozat, mint egy Oscar-díjjal kapcsolatos játék. A feladat pedig az, hogy egy adott filmet az Oscar-díj átadásának (és nem a jelölésének) az évéből, és ugyanennek a filmnek az egyik megnevezett (fő)szereplőjéből kell kitalálni, hogy melyik volt ez a film, amire most gondoltunk, amely alkotás valamilyen szempontból annyira jóra sikerült, hogy még az Oscar-díjat is kiérdemelte.
Kezdhetjük? Akkor nézzük azt a filmet!
1974
Robert Redford
Itt nem található semmi
Úgy tűnik, hogy eltévedtél, talán a keresés segíthet:
Egy rendhagyó, fejezetekre bontott alvilági mozaik, amely Los Angeles árnyoldalán játszódik, és a sors különös fintorait mutatja be. A cselekményt egy titokzatos, aranyló fényt árasztó táska tartja mozgásban. A történet során láthatunk egy felelőtlen döntésekből fakadó, feszült orvosi krízishelyzetet, valamint egy büszke bokszolót, aki a szabadságát kockáztatva szembeszáll a maffiavezér akaratával, ám végül egy váratlan, szorult helyzetben mégis kénytelenek lesznek szövetséget kötni egymással. A film igazi gerincét a fegyveres behajtók morális útkeresése adja. Egyikük állandó rituáléja, hogy akciói előtt egy fiktív bibliai szakaszt, Ezékiel próféta könyvének soraidat dörgi a hallgatóság felé. Ez a szónoklat a történet végére már nem a fenyegetést, hanem a belső megtérést szolgálja: a férfi felismeri saját szerepét a világban, és a békés vándorlást választja.
Egy kisvárosi, rendkívül szigorú és pedáns középiskolai tanár (akit a diákjai egymás közt csak „Ronda tanár úrként” emlegetnek) felháborodva fedezi fel, hogy a növendékei egy kétes hírű éjszakai mulatóba járnak. A tanár elhatározza, hogy személyesen tesz rendet, és a diákjai nyomába ered a füstös, bűnös szórakozóhelyre. Amikor azonban belép a klubba, és megpillantja a színpadon a kihívó, igéző hangú énekesnőt, a lány nyers szexualitása és hideg eleganciája teljesen megbabonázza az addig makulátlan életű professzort. A fegyelmezett, vaskalapos pedagógus kontrollja pillanatok alatt darabokra hullik: a vágytól elvakítva feladja a munkáját és a társadalmi megbecsülését, hogy elvegye a nőt, és rabszolgaszerűen kövesse őt a züllött, vándorcirkuszi világba. Az abszolút morális dráma akkor éri el a tetőpontját, amikor a társulat évekkel később visszatér a tanár szülővárosába. Az egykori tekintélyes professzort a színpadon egy megalázó varieté-bűvészmutatvány segédjeként, fehér arcú, szomorú bohócnak maszkírozva kényszerítik a közönség elé. Az előadás részeként a saját méltóságát végleg sárba tiporva kell komédiáznia egykori diákjai és kollégái előtt, ami teljesen összeroppantja a lelkét. A megaláztatástól megtörve, az éjszaka leple alatt utoljára még visszalopózik egykori iskolájába, és a sötét, üres tanteremben, a katedrájára borulva búcsúzik el az élettől, görcsösen kapaszkodva abba az iskolapadba, amely egykor a tiszteletet és a rendezett múltját jelentette.
Egy porba fulladó világban egy férfi olyan útra indul, amely nemcsak a csillagokon, hanem egy különös kapun is átvezet. Odakint a távolságot nemcsak kilométerekben, hanem másként múló időben mérik, idebent pedig egy ígéret és egy kapcsolat tartja mozgásban azokat, akik várnak rá. A történet azt kutatja, meddig mehet el valaki azért, hogy egyszer mégis hazataláljon – akkor is, ha közben minden megváltozik.
