Találd ki, most hol járunk! 🙂

   Egy több mint 140 éves ívhídon sétálok át, melyet közel 80 éve a második világháborúban ért légitámadás miatt újra kellett építeni. Jelenleg egy kétsávos autóút – a gyalogos forgalom mellett – halad át rajta, melegebb évszakokban a híd oszlopai egynyári virágokkal teli kaspókkal is díszítettek. Ha figyelmesek vagyunk, a híd egyik végéből látni a város másik hidját is. Alattunk egy közel 1000 kilométer hosszú folyó hömpölyög tova lassan és csendesen. A hídról balra és jobbra nézve egyaránt kikötői pontonok illetve úszó mólók és különböző – kisebb – kiránduló és egyéb hajók láthatóak. Ahogy tovább sétálunk a hídon, kissé jobbra tekintve egy nagyon impozáns, és a híddal hasonló korú patinás neoklasszicista múzeumot láthatunk – a hídon tovább haladva a hídfő elhagyása után még közelebbről is megcsodálhatjuk a terén -, mely a századelő romantikáját idéző városképnek is egy meghatározó része. Ha pedig balra nézünk, akkor nem tudja a figyelmünket elkerülni a rakpart mögötti lakóházak tetői fölé magasodó három torony. Ezek közül az egyik a szecesszió egyik fellegvárának is nevezett ezen város legrégebbi, több mint 250 éves barokk-, copf-, és klasszicista stílusú templomának tornya, mely harangtorony szerényen magasodik a másik két 81 méter magas és díszes tornyok előtt, amelyek az előzőtől csak pár 10 méterre lévő neoromán stílusban épült közel 100 éves székesegyháznak a szépen díszített harang- és óratornyai.

   Válaszként a város és a híd nevét is várjuk.