Ebben a történet-részletben jól elrejtettünk összesen 14 európai nagyvárost. Találd meg mind a 14-et, és írd meg nekünk, melyek ezek.
“Mari, Gabi, Szofi, Milos és Milán jó barátok. Egy alkalommal kirándulni mentek. A túrára Milos sütött finom Pozsonyi kifliket. Egy darabon nehéz volt az út, túl sziklás-köves volt, és nem mondták, de már mindnek fájt a menéstől a lábuk. – A rest kétszer fárad. – Mondja a bölcsességet Mari. A többiek ezen jót derültek. – Na most ezen mért nevettek? – Kérdezi Mari. – Mert ezt másra mondják, nem arra, hogy a jó térképet felejtetted otthon. – mondja Szófia, majd az égre nézve folytatja – Csak eső ne essen! –, mintha onnan várna valami segítséget. – Miért baj az, ha kicsit esik? – Harap rá Gabi a szóra – Eddig ez téged nem zavart. – Mire Szofi: – Eddig nem is, de Mari és Milos lovagolni szeretnének, ha odaérünk, nem hallottad? – Mire Milán: – Ó, hagyjátok rájuk, ezen a két bolondon már az isten sem segít, ha tehetnék, lovon is közlekednének… – Ezt már Milos nem tudta szó nélkül hagyni, és küszködve a magyarral nevetve mondta: – Mert én nem szeretek autó mindig bütykölni. – És mivel közben meg is álltak, előhalászta a finom kifliket hátizsákjából, és vidáman (mert ha ők öten együtt vannak, a jó kedv mindig a tetőfokára hág) a további út előtt falatozni kezdtek.”