… hogy a mai napon, szeptember 04-én…
A) 1834-ben Kassán megszületett Doby Jenő grafikus, rézmetsző, rézkarcoló, festőművész, Doby Géza Károly (1877- 1968) biokémikus apja?
Apja kassai kereskedő, anyja nővére volt Henszlmann Imre régész, műtörténész, egyetemi tanárnak, akitől gyermekkorában rajzolni tanult. Rézkarcolást és rézmetszést Fuchsthaler Alajos pesti metszőtől tanult, aki ekkor Henszlmann Kassa ónémet stílusú templomai című művéhez készített metszeteket. 1852-ben Bécsbe, Bőhm Farkas festőhöz került, akitől festészetet tanult, és akit a római tanulmányútjára is elkísért, s ott a képtárakban számos régi itáliai mesterek festményeit másolta. Másféléves olaszországi tartózkodás után hazament Kassára és főként arcképfestéssel foglalkozott. 1855 októberében Párizsba ment, ahol tovább tökéletesítette művészeti ismereteit és Charles Gleyre francia festő műtermének alkalmazottja lett, közben tanulmányozta a párizsi világkiállítást és nagybátyja, Henszlmann munkáihoz rajzokat készített. 1862-től Alexandre Marie Soudain francia metsző műtermében lett alkalmazott, ahol megtanulta az architektúrai rézmetszést is. Metszeteket készített a Tudományos Akadémia, a Magyar Archeológiai Bizottság, a bécsi Királyi Műemléktudományi és Műemlékvédelmi Központi Bizottsága, Rómer Flóris bencés szerzetes, régész és művészettörténész, továbbá Henszlmann Imre számára. 1867-ben a főkamarási hivataltól öt évre ösztöndíjat kapott, hogy a budai királyi várban levő Engerth Vilmos magyar festő-litográfus Zentai csata című képét rézbe metssze. Munkája közben többször járt Bécsben, ahol megismerkedett Jacoby Lajossal, az Akadémia rézmetszés tanárával, kinek hívására 1869-ben Bécsbe költözött. Az 1873-as bécsi Világkiállításon a magyar művészeti kiállítás felügyelője volt. Dolgozott a bécsi Sokszorosító Egyesület és a Magyar Országos Képtár számára is. 1873-ban elkészült a Zentai csata metszésével. Ezután Wilhelm von Tegetthoff osztrák császári és királyi tengernagy arcképének rézbe metszésére ismét kapott ösztöndíjat. 1884-ben Trefort Ágoston miniszter kinevezte a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola rézmetszés szaktanárának. A szakirodalom Doby Jenőtől 126 metszetet tart számon. Számos műve található a Magyar Nemzeti Galériában. Kiváló grafikai munkásságán kívül nagy érdeme, hogy egész grafikus nemzedékeket nevelt a magyar művészetnek.
B) 1837-ben Samuel Morse bemutatja távíróját a New York-i egyetemen?
Samuel Morse (teljes nevén Samuel Finley Breese Morse) amerikai festő és feltaláló 1791. április 27-én, Massachusetts államban, a Boston közeli Charlestown-ban látta meg a napvilágot Jedidiah Morse kongregacionalista lelkész, tudós, „az amerikai földrajztudomány atyja” és Elizabeth Ann Breese Morse első gyermekeként. Eredetileg nem is tudós, hanem képzett (festő)művész volt. 1810-ben diplomát szerzett a Yale Egyetemen, és mivel jómódú családból származott, így lehetősége volt Angliában tanulmányozni az európai festészetet, majd 1829-től a párizsi Louvre múzeumban kiállított híres festők műveit másolta. A következő tíz évet vándorművészként töltötte, majd 1832-ben visszatért Amerikába, ahol a New York Egyetemen mint a festés és rajzolás professzora dolgozott. A hazafelé úton a Sully nevű vitorlás postahajón együtt utazott Charles Thomas Jackson professzorral, aki egy elektromágnessel szórakoztatta utastársait. Morse több kísérletét is végignézte az elektromágnesességgel foglalkozó tudósnak, és az élmények hatására maga is elkezdett foglalkozni a művészettől merőben távol álló témával. Azonnal munkához is látott és még a Sully fedélzetén elkészítette távírójának vázlatos tervrajzát, valamint kialakította az első távközlő jelrendszerét, amely pontok és vonalak kombinációjából állt. Ez volt az első lépés az elektromos távíró felé. Hazatérése után egyre kevesebbet festett, erejének nagy részét inkább találmánya megvalósítására fordította. Készülékére és ábécéjére 1837-ben nyújtotta be első szabadalmát. Morséra leginkább az általa kidolgozott kódrendszer (Morse-kód) miatt emlékeznek, és nem a műszere miatt, ami először lehetővé tette ennek használatát.
C) 1848-ban Budán megszületett Beöthy Zsolt író, magyar irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja?
Szlováni Beöthy Zsolt a konzervatív szellemű irodalom és irodalomtudomány egyik vezető alakja a századfordulón. Édesapja szlováni Beöthy Zsigmond költő, író és jogtudós, édesanyja Ferber Karolina, Szinnyei József bibliográfus és irodalomtörténésznek nővére. A pesti egyetemen jogot hallgatott 1867-1870 között. 1870-71-ben a bécsi és müncheni egyetemeken tanult. 1871 és 1875 között tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban. 1872-ben házasságot kötött Rákosi Szidi színésznővel. Ekkor kezdte szépírói pályáját. 1873 és 1874 között az Athenaeum szerkesztőjeként működött. 1875-ben tanári, majd 1877-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett, ugyanebben az évben elvált Rákosi Sziditől. Ettől fogva tanított: 1875-82-ben reáliskolában, majd 1878-tól egyetemi magántanárként, 1883-tól az esztétika rendkívüli, 1886-tól haláláig rendes tanára volt a budapesti egyetemnek. 1915-1916-ban ő volt az egyetem rektora. 1890-1920 között a budapesti országos tanárvizsgáló bizottság elnöke volt. 1903-tól a főrendiház tagja. Badics Ferenc irodalomtörténész, királyi tanácsossal együtt szerkesztette az Athenaeum Képes magyar irodalomtörténetét. Az 1908-ban újra kiadott „Kálozdy Béla” c. regényéhez Mikszáth Kálmán írt bevezetést, ebben olvashatjuk: „Pályája elején virágokat hozott, szamócát és cseresznyét, férfikorában áttér a mesélő genre-től a kritikához s hovatovább a súlyosabb gyümölcsökhöz. Az essay-khez és a széptani művekhez. Szinte úgy látszik, mintha munkakört változtatna, pedig dehogy; megy-megy a maga útján feltartóztathatatlanul.”
D) 1883-ban Budapesten megszületett Czóbel Béla Kossuth-díjas magyar avantgárd festőművész, grafikus?
Czóbel Béla Zobel József terménykereskedő és König Sarolta gyermekeként látta meg a napvilágot. 1902–1906 között Nagybányán Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt, majd 1902-1903-ban a müncheni akadémián, 1903-tól Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1905-ben állított ki először az Őszi Szalonon, 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt ugyanott és a Függetlenek Szalonjában. 1908 márciusában önálló kiállítása nyílt a Berthe Weill Galériában. A magyar Vadak jellegzetes képviselőjeként alapító tagja lett a Nyolcak csoportjának. Az első világháború idején menekülnie kellett Franciaországból, és a hollandiai Bergenben telepedett le, majd 1919-től 1925-ig Berlinben élt, ahol a Brücke csoporthoz kapcsolódott, később a Freie Sezession tagja lett. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt a német fővárosban, de még ugyanabban az évben visszaköltözött Franciaországba. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a Brummer Galleryben. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön, elsősorban Párizsban, a Galerie Zakban. 1956 ban a képeiből kiállítást rendeztek a Galerie Zakban melyre Pablo Picasso levélben üdvözölte a festőt. A kezdeti, nagybányai naturalizmust követően, Czóbel igen gyorsan kötődött a fauvizmushoz, az akkori legmodernebb párizsi irányzathoz. Párizsban a „legvadabb” fauves-ok közt emlegették. A fauvizmus névadójától, Louis Vauxcelles művészetkritikustól a „fauve inculte” (faragatlan fauve) jelzőt kapta, Gertrude Stein amerikai műgyűjtő a „heves” Henri Matisse-nál is „hevesebbnek” találta akt képeit, és az amerikai Gelett Burgesst pedig, aki 1908–1909-ben interjúkat készített a fauves-okkal és a kubistákkal Párizsban, kifejezetten sokkolta Czóbel vásznainak brutalitása. A későbbiek folyamán Czóbel festészete a német expresszionizmushoz közeledett, elsősorban a bergeni, majd a berlini évek alatt. Ekkorra művészete veszített színességéből, a sűrű fekete illetve sötétkék kontúrok uralják képeit. A szentendrei évek alatt tovább oldódott festészete, a mindvégig megtartott kontúrozást színes, „vattás” festékfoltokkal fedte el. Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, szemlélete 20. századi, stílusa modern, mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli. Festményeinek már életében nagy sikere volt Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, így került számos műve külföldi magángyűjteményekbe. Még életében, 1975-ben nyílt meg Szentendrén a nevét viselő múzeum. Festményei megtalálhatók egyebek mellett a párizsi Pompidou központban, a Magyar Nemzeti Galériában hazai és külföldi magángyűjteményekben. Székesfehérvárott, a Deák Gyűjteményben húsznál több képét őrzik.
E) 1905-ben Budapesten megszületett Ráday Imre magyar színművész, színházi rendező, főiskolai tanár, rádiós műsorvezető; az első Kazinczy-díjjal kitüntetett színész, Érdemes és Kiváló Művész, Ráday Mihály operatőr-városvédő apja?
Ráday Imre apja Fekete Mór pesti születésű hangszerkereskedő, anyja Kun Ilona varrónő volt. Édesanyját fiatalon elvesztette, apja ismét megnősült. Középiskolai tanulmányai után az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, esténként pedig egy neves festőművész iskolájában fejlesztette rajztudását. Azonban érdeklődése nemsokára a színház felé fordult: beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol 1923-ban végzett, majd egy évre Székesfehérvárra szerződött, 1924 és 1926 között pedig a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1926 és 1929 között Berlinben dolgozott, az UFA Filmgyár színészeként. Ez alatt a három év alatt hét némafilmet forgattak le vele, többek között az ifj. Johann Strauss életét feldolgozó film főszerepét is. Egy évig volt tagja ismét itthon a Belvárosi Színháznak 1929-től 1930-ig, 1930 és 1935 között pedig a Magyar Színházban és a Vígszínházban játszott. 1932-ben forgatták a Hunnia Filmgyárban a Csókolj meg édes című filmet, amelyben főszerepet kapott. Ez volt az első hangosfilmje. A második hangosfilmje az 1934-ben bemutatott Márciusi mese című film. A Vígszínházban 1935-től lépett fel 1939-ig. A Lovagias ügy filmbemutatója után tüntetni kezdtek, hogy tiltsák be a zsidó filmet. Ráday Imre evangélikus hitvallású, de nagyszülei zsidó származására való hivatkozással rá is érvényesítették a „minősítő” szabályokat, akárcsak a hozzá hasonló emberek ezreire. Így eztán 1939 és 1945 között a zsidó származása miatt csak ritkán játszhatott. Egy ismerőse segítségével elutazott Hollandiába, ahol német nyelven játszotta szerepeit. 1941-ben visszautazott Budapestre és bujkált a háború alatt. 1945-ben került a Nemzeti Színházhoz színészként és rendezőként, ezzel egy időben tagja volt a Népvarietének is. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt 1950-től 1956-ig. A szocialista kultúrpolitika miatt mellőzve volt a filmezésnél. 1951-ben, 46 évesen kapott kisebb szerepet egy munkásdrámában, majd 1956-ban játszhatott újra a Dollárpapa című filmben, ahol alig lehetett felismerni. Az ötvenes évektől több rádiós műsora volt, például a Szabó család rádiós sorozatban is fontos szerepet kapott. Az 1970-es években fellépett a Thália Színházban, az 1980-as években pedig a Pesti Színházban. Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is szerepelt. Széles körű ismeretséget biztosított számára az 1953-tól, havonta sugárzott rádiójáték-sorozat, a „Csilicsala csodái”, melyben a címszereplő varázslót alakította. Az ő nevéhez köthető tévéműsor-sorozat volt a hetvenes évek elején az Életet az éveknek. A hetente jelentkező adás a nyugdíjasoknak szólt, ő volt a műsorvezető és az összekötőszövegeket is maga írta. Utolsó színházi fellépése a Thália Színházban Zsolt Béla: Erzsébetváros című darabjában volt, 1973-ban.
F) 1927-ben Brassóban megszületett Sánta Ferenc többek közt Kossuth- és József Attila díjas magyar író, kinek munkái legalább 23 nyelven jelentek meg?
Sánta Ferenc gyermekkorát Sepsibükszádon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron töltötte. Tanulmányait több helyen folytatta, majd végül a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában fejezte be. 1947-1950 között a Dorogi Szénbányászati Tröszt Pilisszentiváni Bányaüzemben dolgozott, 1953-1956 között pedig a Kispesti Vörös Csillag Traktorgyár munkása volt. 1954-től kezdett publikálni. 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja lett. 1957-ben a Ganz Daru- és Hajógyár alkalmazottja volt. 1958. szeptember 1-jétől lett a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1989-től a Magyar Szellemi Védegylet intézőbizottsági tagja, 1990-ben a Magyar Henry George Társaság alapító tagja, 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Pályakezdését az irodalomtörténészek Móricz Zsigmondéhoz hasonlítják, a hasonló szemléletük miatt. Egy családi mitológia körvonalait kibontakoztató első elbeszélései az emberi értékeket, a helytállást, a munka becsületét tovább örökítő szegénység világába vezetnek. Mesei hangulatok, lírai pátoszok Tamási Áronra emlékeztetnek. A második kötetében (Farkasok a küszöbön) az érzelmes közvetlenséget drámaiság, diszharmonikus világérzés váltja fel. Tudatosan értelmezi a kisember és a hatalom viszonyát, az egyéni és társadalmi felelősség-vállalást. Az élet újrateremtését világnézetek fölött állónak fogta fel (A Müller család halála). A kegyetlen világban, a megalázottságban őrzött tisztesség példázata is egyetemes igazságok kimondását célozza (Kicsik és nagyok). A jelképelemeknek a konkrét életanyagba való emelésével kísérletezik (Isten a szekéren). Az ötödik pecsét című regénye az etikus és történelmi cselekvés ellentétét fogalmazza meg. Az áruló című vitaregénye egy író éjszakai meditációja négy lehetséges emberi magatartásról a huszita háború korának fiktív alakjait állítva középpontba. Irodalmi életműve elismeréseként 2007-ben, a halála előtt 1 évvel a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
G) 1951 óta szeptember első vasárnapján tartják a bányásznapot?
A bányásznap hosszú múltú hagyományra tekint vissza. A bányásznapok kezdeti időszakára írásos anyag nem áll rendelkezésre, de az bizonyos, hogy 1951 előtt bányavidékenként eltérő időpontban rendezték meg ezeket az ünnepségeket, és hogy a bányásznap a bányászok iránti tisztelet és megbecsülés jeleként jött létre. Hazánkban a XIX. század közepén megindult ipari-társadalmi fejlődés alappillére a szén volt, a mélyművelésű szénbányászat Magyarországon a XIX-XX. században alakult ki. Ezen időszakban az európai államokban már hagyományossá vált a bányásznap, amely minden év december 4.-én (Borbála napját követő első vasárnapon) került megünneplésre. A bányamunka nehéz és veszélyes volta megkövetelte a munkafolyamatok gondos, alapos előkészítését és végrehajtását. A veszélyek megelőzéséért és elhárításáért Istentől kértek segítséget, oltalmat. Ehhez választották közvetítő védőszentjüknek Szent Borbálát, így kötődött hagyományosan az ő napjához, december 4-hez az ünnep. Tatabányán a Bányalelkészség Szent István király temploma védőszentjének ünnepén augusztus 20-án tartották a búcsút, itt például ez volt a bányásznap is. 1951-től az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére tartják országosan és egységesen szeptember első vasárnapján a bányásznapot. Az állam a tatabányai bányászat nagyon mostoha körülményei, az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és az ezek miatt kialakult elégedetlenséget akarta csillapítani a bányásznap törvénybe iktatásával.
H) 1998 óta a Google (egyik) születésnapja?
A Google jelenleg a legnépszerűbb internetes keresőrendszer. A keresésen kívül többek közt térkép és útvonaltervező, pénzváltó, számológép, naptár, levelező, fordító, és hirdető rendszer is. A projektet Larry Page amerikai üzletember és Sergey Brin orosz származású amerikai üzletember alapította, mindketten a Stanford Egyetemen végeztek. A Google pályafutása egy kutatási témaként indult. 1996-ban a két, a Stanford Egyetemen tanuló PhD-s diák kifejlesztett egy elméletet, miszerint egy olyan keresőrendszer, amely a weblapok közti kapcsolatok matematikai analízisén alapul, jobb eredményekkel szolgálhat, mint a hagyományos társai. A rendszer beceneve eredetileg BackRub volt, mivel az egy oldalra mutató linkek számából következtetett egy weblap fontosságára. Egy Rankdex nevű keresőrendszer ekkor már működött hasonló stratégiával. Mivel Page és Brin meg volt győződve afelől, hogy a keresés szempontjából leginkább relevánsak csak azok az oldalak lehetnek, amelyekre más, ugyancsak elég fontos weblapokról juthatunk el, elhatározták, hogy letesztelik tézisüket, így lerakták a keresőrendszer alapjait. Eredetileg a Stanford Egyetem honlapját használták a google.stanford.edu doménnévvel. A google.com címet 1997. szeptember 15-én védették le. 1998. szeptember 4-én alapították a vállalatukat, a Google Inc.-t az egyik barátjuk kaliforniai garázsában. A Google különböző napokon is megünnepli a születésnapját. Néhányan úgy tartják, hogy a születésnap a domain bejegyzésének napja, amely 1997. szeptember 15. Természetesen fontos dátum a cég alapításához szükséges iratok aláírásának a napja is, amely 1998. szeptember 04. A Google mindegyik születésnapját megünnepli, meglepetésszerűen változó Google logókat (doodle) láthatnak a felhasználók ezen alkalmakkor. A Google szolgáltatásai szervercsoportokon futnak, melyek a Linux egyszerű verzióit alkalmazó olcsó gépek ezreiből állnak. 2006-os becslés szerint világszerte mintegy 450 000 darabról van szó.