… hogy a mai napon, december 04-én…

A) ünnepeljük Szent Borbála napját – a bányászok ünnepét?

December 4. Szent Borbála napja, amelyet évszázadok óta a bányászok, kohászok és tüzérek vé­dő­szent­jé­nek ünnepeként tartanak számon. Borbála legendája a 3–4. századból ered: apja toronyba zá­rat­ta, majd hitéért kivégezték. A torony három ablaka a Szentháromság jelképe lett, és Borbála alakja a veszélyes munkát végzők számára a túlélés reményét jelentette. Innen is ered, hogy a bányászok vé­dő­szent­je­ként tisztelik, és e napot Bányásznapként is ünneplik. A bányászok közösségei ezen a na­pon tartották meg a legfontosabb rituáléikat, úgy mint: a bányászok Borbálához fohászkodtak, hogy megóvja őket a tűztől, víztől és hirtelen haláltól. De ehhez a naphoz kötődik a Borbála-ág: gyü­mölcs­fa­á­gat vízbe tettek; ha karácsonyig kivirágzott, szerencsét és közeli házasságot jelzett; időjárásjóslás is: a naphoz számos hiedelem kapcsolódott a tél hosszáról és keménységéről. Így december 4. egy­szer­re vallási ünnep, népi hagyomány és szakmai közösségi nap: Szent Borbála tisztelete és a Bá­nyász­nap egybefonódva adja a bányászok életének szimbolikus védelmét és ünnepét. A Borbála név a gö­rög barbarosz szóból ered, jelentése „idegen, külföldi nő”. Magyarországon és Közép-Európában a kö­zép­kor­ban rendkívül gyakori volt. Számos híres Borbála viselte: például Cillei Borbála, Luxemburgi Zsig­mond felesége és magyar királyné; Szapolyai Borbála, lengyel királyné.

 

B) 1533-ban történt meg a hároméves Iván Vasziljevics, azaz IV. Iván orosz cár, a ké­sőb­bi „Rettegett” nagyfejedelemmé kiáltása Moszkvában?

Rettegett Iván háromévesen, hivatalosan lett moszkvai nagyfejedelmévé kikiáltva, apja, III. Vaszilij ha­lá­la után két nappal. Mivel még gyermek volt, anyja, Elena Glinszkaja régensként uralkodott helyette e­gé­szen 1538-ig. Ez az esemény azért jelentős, mert Iván később Oroszország első cárja lett (1547-től), és uralma alatt az orosz állam központosítása, valamint a terjeszkedés új korszakba lépett. Bár a „Rettegett” jelzőt kegyetlen intézkedései miatt kapta, uralkodása alatt Moszkva hatalma meg­szi­lár­dult, és Oroszország európai nagyhatalommá vált. Iván trónra lépése egy korszak kezdetét jelezte, a­mely mély nyomot hagyott Európa történetében.

 

C) 1791-ben történt, hogy megjelent a The Observer, a világ első vasárnapi újságjának az első száma?

A „The Observer” Nagy‑Britannia első vasárnapi újságja, amely 1791. december 4‑én jelent meg e­lő­ször Londonban. Megalapítása mérföldkő volt a sajtótörténetben: új formát adott a közéleti vitáknak, a politikai elemzésnek és a kulturális beszámolóknak. A lap nem csupán híreket közölt, hanem a köz­vé­le­mény alakításában is szerepet játszott, és hamarosan a brit sajtó egyik meghatározó orgánumává vált. Az Observer különlegessége, hogy napjainkban is megjelenik, és folyamatosan jelen van a köz­é­let­ben. Ez teszi a világ legidősebb vasárnapi újságjává, amely minden korszakot túlélt: politikai vi­ha­ro­kat, társadalmi átalakulásokat, háborúkat és technikai forradalmakat. Fennmaradása azt jelzi, hogy a nyilvánosság ereje és a szabad véleménycsere nélkülözhetetlen a közösség életében. Érdekesség, hogy noha William Sturges Bourne, az újság alapítója abban a hitben hozta létre az újságot, hogy az a meggazdagodásának eszköze lesz, mégis hamarosan közel 1600 font (ez az összeg napjainkban hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 100 millió forint) adóssággal szembesült. Az újság ezért aztán párszor tulajdonost cserélt, mivel a történelem folyamán több ízben is nem volt nyereséges, ám mégis ma is ott van az újságos standokon, és keresett lap még napjainkban is.

 

D) 1875-ben Prágában megszületett Rainer Maria Rilke osztrák impresszionista költő?

Rainer Maria Rilke René Karl Wilhelm Johann Josef Maria Rilke néven született, a gyermekkorát ka­to­na­i fegyelem határozta meg, mivel szülei katonai iskolába küldték, ám egészségi állapota miatt ha­ma­ro­san elhagyta ezt az utat. Már fiatalon a költészet felé fordult, és hamarosan irodalmi körökben is ismertté vált. Életének egyik meghatározó alakja Lou Andreas-Salomé volt, akivel Berlinben is­mer­ke­dett meg, és aki hosszú éveken át szellemi és érzelmi támasza maradt. Rilke sokat utazott: O­rosz­or­szág­ban mély benyomást tett rá a pravoszláv vallás és a népi kultúra, Párizsban Auguste Rodin szob­rász mellett dolgozott titkárként, ami nagy hatással volt költészetére, Olaszországban és Svájcban pe­dig újabb inspirációkat gyűjtött. Ezek az élmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy verseiben a misz­ti­kum, a vallásos élmény és a művészet iránti mély tisztelet összefonódjon. Legismertebb művei közé tartoznak a Duinói elégiák és az Orpheus-szonettek, amelyekben az emberi lét kérdéseit, a halál és a transzcendencia titkait kutatta. Emellett a Levelek egy fiatal költőhöz című írása máig az egyik leg­in­spi­rá­lóbb tanácskönyv a költészet iránt érdeklődők számára. Stílusát gyakran nevezik „dolog-ver­sek­nek” (Dinggedichte), mivel a tárgyak, műalkotások és mindennapi jelenségek mélyebb, spirituális je­len­té­sét igyekezett feltárni. Rilke 1926-ban hunyt el Svájcban leukémiában, viszonylag fiatalon, mind­össze ötvenévesen. Művei azonban a 20. századi német nyelvű líra csúcspontjai közé tartoznak, és máig hatással vannak költőkre, írókra és olvasókra szerte a világon.

 

E) 1892-ben a spanyolországi Ferrol városában megszületett Francisco Franco Ba­ha­mon­de, spanyol katonatiszt, a spanyol polgárháborúban a nacionalista erők egyik ve­ze­tő­je, Spanyolország államfője, valamint miniszterelnöke?

Francisco Franco Bahamonde egy tengerészeti hagyományokkal rendelkező családba született, így talán nem is csoda, hogy már fiatalon a katonai pályát választotta. A spanyol–marokkói had­já­ra­tok­ban szerzett tapasztalatot, ahol kitartásával és fegyelmével hamar hírnevet szerzett. Franco karrierje gyorsan ívelt felfelé, és a hadsereg egyik legfiatalabb tábornoka lett. A spanyol polgárháború idején a nacionalista erők vezetőjeként emelkedett ki, és a háború lezárultával, 1939-ben Spanyolország ve­ze­tő­je lett. Ettől kezdve több évtizeden át irányította az országot, „El Caudillo” (A Vezér) néven. Franco uralma alatt Spanyolország politikai berendezkedése erősen központosított lett, és a társadalmi é­le­tet szigorú állami kontroll határozta meg. Külpolitikájában kezdetben a tengelyhatalmakhoz fűződő kapcsolatok játszottak szerepet, ám a második világháború után fokozatosan közeledett a nyugati országokhoz. A hidegháború idején az Egyesült Államokkal kötött megállapodások révén Spa­nyol­or­szág stratégiai szövetségessé vált, ami gazdasági nyitást és modernizációt is hozott. Az 1950-es és 1960-as években az ország fokozatosan kilépett a nemzetközi elszigeteltségből, és megindult a gaz­da­sá­gi fejlődés, amelyet sokan „spanyol csodának” neveztek. Franco személyisége sokak számára a fegyelmet, a hagyománytiszteletet és a rend iránti elkötelezettséget testesítette meg. Haláláig, 1975-ig Spanyolország első számú vezetője maradt, és az ő alakja máig meghatározó része a 20. századi spanyol történelemnek.

 

F) 1965-ben történt, hogy a Beatles kiadta egyik legkülönlegesebb kislemezét, a­me­lyen két dal szerepelt egyenrangúan, úgynevezett „dupla A-oldalon”?

Ezek a dalok voltak a „Day Tripper” (Egynapos kiránduló) és a „We Can Work It Out” (Meg tudjuk ol­da­ni). A zenekar ezzel a lépéssel újítást hozott a popzene világába, hiszen addig a kislemezeken mindig egy fő dal kapott hangsúlyt, a másik pedig mellékszámként szerepelt. A „Day Tripper” híres gitárriffje azonnal ikonikus lett, és a rocktörténet egyik legtöbbet idézett motívumává vált. A dal játékos, könnyed hangulatot áraszt, ugyanakkor a Beatles kísérletező kedvét is tükrözi. A „We Can Work It Out” ezzel szemben Lennon és McCartney közös szerzeménye, amely a kompromisszum és együtt­mű­kö­dés üzenetét hordozza. A két dal együtt jól mutatja a zenekar sokszínűségét: az egyik inkább rockos, energikus, a másik líraibb, gondolkodóbb. A kislemez azonnal listavezető lett az Egyesült Ki­rály­ság­ban, és az Egyesült Államokban is hatalmas sikert aratott. A Beatles ezzel a kiadvánnyal nemcsak a saját pályáját erősítette meg, hanem a popzene történetében is mérföldkövet állított, hiszen a dupla A-oldalas formátum később más előadók számára is példát adott. Így a Beatles december 4-i kis­le­me­ze egyszerre kulturális újítás és zenei mérföldkő, amely a mai napig élő része a popkultúrának.

 

G) van 2012 óta World Wildlife Conservation Day – azaz a vadon élő állatok vé­del­mé­nek világnapja?

Hillary Clinton, az Egyesült Államok akkori külügyminisztere kezdeményezésére indult el a világnap, a­me­lyet a WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) és más ter­mé­szet­vé­del­mi szervezetek koordinálnak. A célja: felhívni a figyelmet a veszélyeztetett fajokra és a glo­bá­lis biodiverzitás válságára. Továbbá küzdelem a vadállatok illegális kereskedelme és orvvadászat ellen. Az oktatásban, és a közösségekben a mai napon helyi rendezvényeket, iskolai programokat, on­li­ne kampányokat tartanak. Szomorú érdekesség: az IUCN (World Conservation Union vagy In­ter­na­ti­o­nal Union for Conservation of Nature and Natural Resources, röviden IUCN, A Természetvédelmi Vi­lág­szö­vet­ség) Vörös Lista szerint több mint 41 000 faj van napjainkban a kihalás veszélyében. A nap így nemcsak szimbolikus, hanem konkrét cselekvésre is ösztönöz.

 

H) van 2016 óta a National Sock Day (USA) – azaz a zoknik napja?

A „Pair of Thieves” nevű ruházati márka kez­deményezésére ünneplik a napot. A nap célja megmosolyogtató: Meg­ün­ne­pel­ni a párosan megmaradt zoknikat – a­zo­kat, amelyek a mosás után sem vesznek el. Könnyed, humoros világnap, amely szem­beállítja magát más „zoknis ün­ne­pek­kel”, mint például a „Lost Sock Day” (el­ve­szett zoknik napja). Sokan ezen a napon adományoznak zoknit hajléktalanoknak, mivel ez az egyik leginkább hiánycikk a se­gély­szervezeteknél. Érdekesség: a zoknik története több mint 2000 évre nyúlik vissza – már az ókori görögök és rómaiak is hordtak gyapjúból készült lábmelegítőt. Képzeld el, amint kétezer évvel ezelőtt egy római katona szandálban lépdel Egyiptom poros utcáin. A hideg éjszakákon nem volt elég a bőrszíj, így gyapjúból készült lábmelegítőt húzott a talpára. Ezeket az ősi zoknikat külön nagy lábujjrésszel ké­szí­tet­ték, hogy pontosan illeszkedjenek a szandálhoz, vagy saruhoz. A színek gyakran élénkek voltak – vörös, sárga, zöld –, és a nalbinding (tűkötés) nevű ősi technikával szőtték őket. A mai szemnek kis­sé furcsán, sőt „brutálisan” néznek ki, de valójában ugyanazt a célt szolgálták, mint a mai zoknik: me­le­get adtak, kényelmet biztosítottak, és egy kis játékosságot is vittek a mindennapokba. Így a „zoknik napja” mögött ott áll egy kétezer éves történet, amely bizonyítja, hogy az emberi láb melegen tartása mindig is fontos volt.

   Biztosan tudtad is ezeket. 🙂

   De azt is tudod-e vajon, hogy melyik eseményre gondolunk, amikor ezt mondjuk: megfigyelt, mégis mindenki őt kezdte figyelni, és kézről kézre adva is megőrizte hang­ját, és több mint két évszázada nem hallgat el?