Ebben a sorozatunkban zenélünk, illetve hang­sze­re­ken játszunk, pontosabban, hangszerekkel ját­szunk. 🙂

Egészen pontosan, mi leírjuk egy konkrét hang­szer­nek pár jellemzőjét, és ki kell találni, mely hang­szer­re gondolunk.

Akkor hát csapjunk a húrok közé! 😀 😀

Ez a hangszer nem tartozik sem a húros, sem a fúvós, sem a klasszikus ü­tő­hang­sze­rek közé – mégis hangot ad, méghozzá rezgés és súrlódás révén. Ez egy kicsi, mo­dern ütőhangszer (közvetett ütésű idiofon), amely egy drótkeretre felfüggesztett, kis, rugalmas fémlemez, amely egy fogantyúban végződik. A fémlemez mindkét oldalán finom rugóacél csíkokra szerelt gumi- vagy fagombok, ütők helyezkednek el. A meg­szó­lal­ta­tás­kor a fémlemez rezegni kezd, és különleges, éteri, vibráló hangot ad, a­me­lyet gyakran használnak kortárs zenében, filmzenében vagy hanghatásként. A já­té­kos az egyik kezében tartja a hangszert, tenyerével a drótkeretet, hüvelykujjával pe­dig a rugóacél szabad végét. A játékos ezután remegő mozdulattal rázza a hangszert, aminek következtében az ütők a fémlemez oldalához ütődnek. A hangja olyan, mint­ha egy csillag születne, vagy mintha egy varázslatos pillanatot festene meg a le­ve­gő­ben. Ha egyszer hallottad, sosem felejted el.