Egy térre érkeztünk, mögöttünk egy – a korábban XVI. Lajos hídjaként ismert -, a térről kivezető híd, mely alatt a “szent folyó” hömpölyög unottan. Az óriási téren a forgalom is hatalmas. Baloldalt egy előkelő, 70 méter széles sugárút hívogat minket. De mi, hogy megpihenjünk e történelmi színtéren, most inkább nekidőlünk egy nagy, és igen gazdagon díszített szökőkútnak, és megcsodáljuk az előttünk hatalmasodó, 23 méter magas vörös gránit oszlopot. A 3300 éves mű dacol az idő vasfogával, és felirataival, jelképeivel most is ragyog a napsütésben. Az oszlop átellenes oldalán ugyanilyen szökőkutat látunk, mint amelynek hűs árnyában épp megpihentünk.