Találd ki, most ki beszél magáról! 🙂

   A XVI. század óta állok így itt elterülve, 245 méter tengerszint feletti magasságon egy széles fennsíkból kiemelkedő magányos hegycsúcs tetején. Építésem már a XIII. században megkezdődött, azután az idők alatt több ízben is hozzám építettek, fejlesztettek, bővítettek, mindig valamivel megerősítettek. Az évszázadok alatt sok harcot láttam. Többükben fontos szerepem is volt, igen jelentős védelmi és stratégiai pont voltam. Annak dacára, hogy számtalanszor cseréltem gazdát, és a XVIII. század elején még fel is gyújtottak, és hogy végül gazdátlanná válva sem az idő vasfoga, sem a helyi lakosok nem kíméltek, és végül már balesetveszélyessé is váltam, mégis egész tűrhető állapotban maradtam fent sok sorstársamhoz képest. De hogy még szebb legyek, és hogy az eljövendő nemzedékek is kívül-belül megcsodálhassanak és a szélesen elterülő fennsíkra nyíló pazar panorámámban a tág horizonton is gyönyörködhessenek, az 1960-as években megkezdték a régészeti feltárásomat és megóvásomat. Az 1990-es évektől tért az élet belém folyamatosan vissza, napjainkban a területemen már állandó kiállításokat és különféle, a korabeli életet bemutató, rendszeresen megrendezésre kerülő programokat is meg lehet tekinteni: többek közt korabeli jelmezekben történelmi lovasjátékokat és lovagi torna bemutatót, vagy akár ízekben gazdag jellegzetes zamatú középkori lakomán is részt lehet venni.

   Válaszként a hely nevét várjuk.